Igenis jó alföldinek lenni nevet Hatvanadik életévem felé ballagva elmondhatom, van összehasonlítási alapom. Bejártam Magyarország nagy részét Gyõrtõl Békéscsabáig, Barcstól Kisvárdáig, jártam tengereken és hógolyóztam nyáron havas hegyekben fiaimmal. Évtizedekig rendszeresen megfordultam nyáron a Balatonon vitorlázni, télen a síelésre alkalmas terepeken Bakonytól Eresztvényig és 28 évig voltam "hétvégi-telkes" a Szentendre fölötti dombcsúcson (Pismány) mely nem túl magas, mégis ÉK - ÉNy íven akadálytalanul körbetekintve a messzeségben páratlan távlatokat nyújtott, az ember szinte magához ölelhette az egész világot. Pismányt máig is "visszasírom", dombos vidéket valóban nem lehet összehasonlítani az Alfölddel. Hegyormon körülnézve elébed tárul az egész világmindenség, míg az Alföldön szinte a Kozmosz végtelenjét érzed. A síksági naplementéhez fogható látványt legfeljebb messzi tengereken élhetsz meg. Említettem, Szolnokról hazafelé félreálltam a csodálatos alföldi naplemente miatt, melyhez hasonlót csak Carrarából Róma felé tartva a tengerparti úton láttam, de az mégis más (bár ott is megálltam végignézni). Nem érdemes hasonlítgatni, ahogy a magaslati kilátásokat sem érdemes osztályozni, mindegyik más és a maga nemében egyedülvaló. Lélegzetelállító "magaslati" panoráma nyílik az OMSz észlelõteraszáról is, szép idõben tisztán látni a Kékest, a Kékestetõrõl mégis teljesen más a látvány nevet Emitt megfog a babaházakká törpülõ betondzsungel, amott a környezõ Természet. Hasonló, mégis más érzés a pécsi TV toronyról körültekinteni, engem ott az esti fények fogtak meg jobban. Szentendre-Pismányon a nappali panoráma és az esti fények egyaránt felejthetetlenek. Hatodik éve lakom Ráckevén, az Alföld és a Duna találkozásánál, itt IS jó élni, lelkes "vízi ember" lévén, számomra sokat számít a Duna közelsége, de túrázni, kerékpározni, síelni (sífutás) lehet itt is. Azt mondhatom a síkság és hegyvidék egy dologban közös - a horizonton körülnézve semmi nem gátolja a tekintetet. Élõviláguk természetesen eltérõ, ahogy a levegõ és a szél, nomeg más a síksági séta mint a hegymászás nevet Legjobb egy kicsit itt élni, egy kicsit ott nevet 54 éves koromig állandó jelleggel Pesten éltem és öregségemre a Pismányba akartam költözni, sajnos építkezés helyett a telket el kellett adni, ezért élek itt hat éve. Öt éve súlyos szívmûtéten is átestem, de mondhatom, nem bántam meg hogy ideköltöztem. A gazdasági nehézségektõl (hiszen az emberek idézik elõ és nem a Természet) eltekintve jól érzem magam, jó alföldinek lenni. (Egyébként is mindegy hol él az ember, épp most jött meg a villanyszámla) Természeti adottságok tekintetében az Alföld a maga nemében utánozhatatlan, egyedi. A hegyvidéknek is megvan a maga varázsa, ahogy víz mellé vagy erdõbe települni is érdemes, de mind-mind más kategória, nem érdemes- mert össze sem lehet- hasonlítani õket. Kit hová vet sorsa, ahol gyökeret tud verni ott érzi jól magát nevet Szerintem hazai tájegységeink sajátosságaiknak megfelelõen eltérõ, máshol nem (külföldön sem) tapasztalható élményt adnak, egyiket sem lehet a másik fölé helyezni. Vízpart, síkság, hegyvidék - más más a varázsa, tapasztalatom szerint mindenütt jó nevet Csak a külvilág "úri huncutságai" keltette (nemegyszer létfenntartási) gondok köphetnek bele, elrontva az ember jókedvét zavarban /OFF] Bocs a filóért, bár a megélhetési gondok engem is nemegyszer elkeserítenek, jól érzem magam itt, jó alföldinek lenni nevet