Ok, de miért konkrétan csak a légkörös dolgokkal van így? Tudod hány iszonyú állat tornádót láttam már álmomban??? Volt, hogy egymás mellett 4-5 tölcsér szánkázott végig a városon... Aztán vagy lemerült az akksim, vagy nem sikerült exponálni, vagy annyira sötét lett a kép, hogy semmi nem látszott... Halókkal, szivárványokkal, sarki fényekkel, stb. dettó így van. Olyat sose álmodtam, hogy nem tudok lefényképezni egy zengõlegyet vagy egy citromsármányt, vagy egy mohás követ...
No és nem kimondottan akkor álmodunk fényképezhetetlen halóval, amikor eseménydús nap volt, vagy épp igen régóta nem volt esemény.
Nem egy amolyan "Álmodnak-e az androidok elektromos bárányokkal?" dolog ez, hanem valami olyan agymûködési "zavar", ami abban a lelkiállapotban alakul ki, amikor halózunk. Jó lenne tudni, hogy pl. természetfotós álmodik-e hasonlót pelikánnal meg oroszlánnal. Azt lenne jó tudni, hogy halóészleléskor, fotózáskor, fõleg, ha igazi nagy esemény van, az az izgalom, ami úrrá lesz rajtunk, miként hat vissza a memóriapályákra, tudod, szeretem az ilyen megfejtegetõs dolgokat. :-)


Nem volt ma senkinél szivárvány? Annyi a zápor...