Gleditsia triacanthos, Lepényfa, Krisztusfa, Koronaakác. Ha arról van szó, jobb védelmi sövényként, mint a szögesdrót, csak sok nyûg van vele. Folyamatosan nyírni kell, különben fává alakul, mint a zsiráf rágta akácia. A fák törzsérõl hiába távolítjuk el a töviseket, újra kifejlõdnek. Magról szaporítani érdemben az akáchoz hasonlóan csak a magok forrázásával lehet. Valószínû, hogy a természetes élõhelyén a magoncok megmaradásához csak az erdõtüzek aljnövényzet takarítása után van esély. Ez óriási szerencse, mert az azonos termõterületre vetített magtömege többszöröse a búzáénak. Egy gyerekkorban olvasott emlékem szerinti történet: Egy ausztrál fafajnak csak 150 év körüli példányai voltak. Az életterületén akkoriban halt ki az emu. Mint néhány pulyka kényszertáplása után kiderült, hogy a fa gyümölcseit az emuk elfogyasztották, a magjuk az emuk emésztõ rendszerében történõ koptatás, enzimbehatás után váltak csíraképessé. A fafaj így megmenekült a kihalástól. Szerintem a nálad megjelenõ gleditsia magonc is valahogy így kelt életre, csak a közvetítõ magevõ madárfaj nem azonosított. Amit még a hsz-od után találtam valahol a neten: Az éretlen maghüvely cukortartalma 30 %-os. Nem tudom, milyen aromavilága lehet a belõle fõzött pálinkának? Mivel a növény a tövisekkel védekezik mérgek helyett, nem lehet nagyon rossz. Extra kuriózumként megpróbálkoznék vele, ha a gyûjtés nem volna a bõrfolytonosságra ennyire veszélyes laza
Leginkább meg arra lennék kíváncsi, milyen állatfaj ellen fejlesztette ki a növény a töviseit?
Nagyon hiányzik Noli a fórumon.