Légköroptika
Tisztelt Kosakiss fórumkollega, most olvasom reagálásod. Szívesen tettem, már csak azért is mert nekem ismeretlen volt a fumulus (mások se ismerték vagy rég elfelejtették mert nem használták, nem kellett használniuk évtizedek óta) legalább alaposabban megismertem. Valóban nem tévedtél, 1960 táján szerzett ismereteid alaposak, ehhez kétség nem fér. Szíved joga hogy ragaszkodj "szakmai zsargonodhoz" ahogy a diákok a diákszlenghez melynek értelmét csak használói ismerik. A "szakma" hatályon kívül helyezte a fumulust. Nem akarok a 325-ös niceai zsinathoz hasonló "Homoousion - Homoiousion" vitát, de azt vélem, tágabb analógiával egy nyakkendõt nem szükséges "nyaktekerészeti mellfekvenc" meghatározással illetni.
A kifejezést "kivonta a forgalomból a szakma", gondolom ésszerû elméleti és gyakorlati meggondolások alapján. Amikor még használatban volt, akkor sem biggyesztették Altocumulus, Cumulus etc. mellé alcsoportokat képezve (pld. Cumulus fumulus lepel) mert maga a fumulus eredetileg a láthatóság/észlelhetõség határán lévõ igen vékony, de szemmel érzékelhetõen egybefüggõ nagyobb réteget jelölt. Ilyen megközelítésben a cigarettafüstnél vékonyabb egybefüggõ Noctilucent Cloud is simán Fumulus lehetne, csak épp az NLC értelme mondhatnám "beszélõ neve" veszne el (bár a fumulust kifejezetten alacsonyszintûként jellemezték, továbbmenve, emiatt téves akár középszintû felhõkkel is összekapcsolni). Mint azt a felkontrasztozott képen is mutattam, a felhõkialakulás kezdeti stádiumában halvány kékesfehér páracsomók kicsapódása látható, 3D mozognak/örvénylenek és igen hamar összeállnak "igazi" felhõvé. Felhõk környezetében látva, tán célszerûbb a "szuffilis-réteg" (am. pára-szufficit/páratöbblet) szóhasználat - minthogy egyéni szóhasználattal csoportosítsuk is a fumulus kiegészítést mellétéve. A hatályon kívül helyezett, "gazdátlanná vált" fumulus nevet így is gyakran használják tévesen pyrocumulus felhõk megnevezésére, sok a tévesztés, ergo célszerûnek tûnik elfelejteni, ahogy annyi idejétmúlt fogalmat, mint pld. "a Föld áll a mindenség középpontjában".
Ha nálunk okosabbak és képzettebbek ésszerû megfontolással úgy döntöttek, a fumulust tegyük félre vélhetõen igazuk van, én õket követem Ám ha úgy érzed, szükséges és kell a kiigazítás, írj a WMO központjába hogy állítsák vissza az évtizedek óta méltatlanul mellõzött fumulust. "Ösvényt tévesztve szükséges visszatérni a kiindulási pontra" de ilyen késztetéssel akár vissza is mászhatunk a fára - már amennyiben Darwin fejlõdéselmélete egyáltalán igaz (Egyesek MEGINT vitatják)
Flammarion írja: "A természet örökös fejlõdés. A haladás törvény. A fejlõdés örökkévaló".
Bocsássatok meg hogy õsrégi könyvek szkenneléssel tagolom az oldalt, légköroptikai jelenség, gondolom felismeritek, nagyon érzékletes leírás 1896-ból. Flammarion könyve a maga idejében közkedvelt népszerûsítõ mû volt, minden akkori ismeretet regényes keretbe foglalt könnyen érthetõ mégis komoly esszékben írt le (akár az Élet és Tudomány). Szinte keresztmetszete az akkori ismeretvilágnak csillagászat, biológia, atomfizika, kozmológia terén nem sorolom. Számos állítása van mely azóta régen elavult/felülírták Sok akkori alaptételt ma is alkalmazunk de gyökeresen más felfogásban. Érdekes lenne ha a XXI. században is hasonló stílusban fogalmaznánk. Hát emiatt gondolom tévesnek a fumulushoz való ragaszkodást. Flammarion könyvének egyik fejezetcímével zárom idõ- és helyrabló monológomat:
"Ad veritatem per scientam" azaz "A tudományon át az igazsághoz", célszerû követni a tudomány változásait nehogy magányosan tévelyegjünk zsákutcába vezetõ önkényesen választott utakon.
A kifejezést "kivonta a forgalomból a szakma", gondolom ésszerû elméleti és gyakorlati meggondolások alapján. Amikor még használatban volt, akkor sem biggyesztették Altocumulus, Cumulus etc. mellé alcsoportokat képezve (pld. Cumulus fumulus lepel) mert maga a fumulus eredetileg a láthatóság/észlelhetõség határán lévõ igen vékony, de szemmel érzékelhetõen egybefüggõ nagyobb réteget jelölt. Ilyen megközelítésben a cigarettafüstnél vékonyabb egybefüggõ Noctilucent Cloud is simán Fumulus lehetne, csak épp az NLC értelme mondhatnám "beszélõ neve" veszne el (bár a fumulust kifejezetten alacsonyszintûként jellemezték, továbbmenve, emiatt téves akár középszintû felhõkkel is összekapcsolni). Mint azt a felkontrasztozott képen is mutattam, a felhõkialakulás kezdeti stádiumában halvány kékesfehér páracsomók kicsapódása látható, 3D mozognak/örvénylenek és igen hamar összeállnak "igazi" felhõvé. Felhõk környezetében látva, tán célszerûbb a "szuffilis-réteg" (am. pára-szufficit/páratöbblet) szóhasználat - minthogy egyéni szóhasználattal csoportosítsuk is a fumulus kiegészítést mellétéve. A hatályon kívül helyezett, "gazdátlanná vált" fumulus nevet így is gyakran használják tévesen pyrocumulus felhõk megnevezésére, sok a tévesztés, ergo célszerûnek tûnik elfelejteni, ahogy annyi idejétmúlt fogalmat, mint pld. "a Föld áll a mindenség középpontjában".
Ha nálunk okosabbak és képzettebbek ésszerû megfontolással úgy döntöttek, a fumulust tegyük félre vélhetõen igazuk van, én õket követem Ám ha úgy érzed, szükséges és kell a kiigazítás, írj a WMO központjába hogy állítsák vissza az évtizedek óta méltatlanul mellõzött fumulust. "Ösvényt tévesztve szükséges visszatérni a kiindulási pontra" de ilyen késztetéssel akár vissza is mászhatunk a fára - már amennyiben Darwin fejlõdéselmélete egyáltalán igaz (Egyesek MEGINT vitatják)
Flammarion írja: "A természet örökös fejlõdés. A haladás törvény. A fejlõdés örökkévaló".
Bocsássatok meg hogy õsrégi könyvek szkenneléssel tagolom az oldalt, légköroptikai jelenség, gondolom felismeritek, nagyon érzékletes leírás 1896-ból. Flammarion könyve a maga idejében közkedvelt népszerûsítõ mû volt, minden akkori ismeretet regényes keretbe foglalt könnyen érthetõ mégis komoly esszékben írt le (akár az Élet és Tudomány). Szinte keresztmetszete az akkori ismeretvilágnak csillagászat, biológia, atomfizika, kozmológia terén nem sorolom. Számos állítása van mely azóta régen elavult/felülírták Sok akkori alaptételt ma is alkalmazunk de gyökeresen más felfogásban. Érdekes lenne ha a XXI. században is hasonló stílusban fogalmaznánk. Hát emiatt gondolom tévesnek a fumulushoz való ragaszkodást. Flammarion könyvének egyik fejezetcímével zárom idõ- és helyrabló monológomat:
"Ad veritatem per scientam" azaz "A tudományon át az igazsághoz", célszerû követni a tudomány változásait nehogy magányosan tévelyegjünk zsákutcába vezetõ önkényesen választott utakon.