Kihasználtam  a még enyhe időt,  és körbenéztem a pusztán Kunszentmiklósnál.  Szépséges,  pedig azt mondtátok, nem volt sok eső arrafelé.  Virágzik a sziki kerep, és a sziki útifű; utóbbi a sárga porzóival  meglepően szép. A pázsitfüvek többsége, a szittyó és a pozsgás zsázsa  letermett, de a  sóvirág nevet csodálatos lilában pompázik,  már most. A gyep fakón ugyan,  de zöldell, szelíd-fegyelmezett módon.  Jó látni a learatott táblákat. Az eső nem akadályozta meg,  hogy betakarítsák; közben a napraforgó is nevet szép tányérokat nevelget.  Sajnos a kukorica eléggé  szomoru földszintesre sikeredett.