Északnyugat felõl a késõ délutáni órákban teknõ húzódik hazánkra, mely a Dunántúlon alaposan beindíthatja a konvekciót. Annak is inkább eleinte a déli és középsõ részén. Ehhez hozzá tartozik az is, hogy dél felõl a Tiszántúlinál is jelentõsebb örvényesség advekció lép be, mialatt az észak-Tiszántúli teljesen elgyengül. Már most se épp a legerõsebb, ez is bizonyítja, hogy nagyon sok az apró és viszonylag igen rövid életû cella. Továbbá a következõkben fõként a Dél-Dunántúlon igen jelentõs nedvességi-konvergencia lép fel, mely ott kialakíthat jól szervezõdött multicellás csoportot. Az ország többi részén a fokozatosan megszûnõ, illetve lokalizálódó konvergencia helyi jellegû konvekciót teremt elõ, de a cellák közelében újabbak kifejlõdése várható. A rétegek közti labilitás nem a legkedvezõbb, de nem is rossz, a Dunántúlon fokozódó Thomson index értékek és a növekvõ harmatpont szintén konvekciót indíthat el. Összegzésben a most még keleten zajló konvekció fokozatosan alábbhagy, és nagyobb területû réteges csapadékra vált át, ahogy az elõrejelzésben is írtam. Ezt követõen fokozatos zivatarképzõdés indul a Dunántúlon, mely eleinte délen és középen, majd másutt is éjszakába nyúlóan teremt kedvezõ feltételt a konvekcióhoz. A zivatarok kis területen produkálhatnak jégesõt, viszont a kedvezõen növekvõ kihullható víznek és 0-3 km-es relatív nedvességnek köszönhetõen felhõszakadás is lehet.