Délután, kora este 3 szupercella is elhaladt a közelben, tőlünk északkeletre. Itt csak a második széléből volt kevés csapadék, 1,5 mm, de látvány akadt bőven. nevet

Az első cella előtt már voltak zivatarok északra, a leendő SC ennek a gócnak a bal szélén alakult ki (itt még takarták a gomolyok a tetejét, de már esett belőle).
Link

Gyorsan felment és kialakult a klasszikus szupercellás struktúra, elnyírt üllővel és elkülönült feláramlási alappal.
Link
Link

A száraz levegő miatt falfelhő nem tudott kialakulni, egyszer volt csak egy kisebb próbálkozás, amikor jobban szívogatta fel a fractusokat.
Link

Viszont szép nagy tányérja volt.
Link
Link

Fölénk értek a szárnyfelhő-tornyok, viszont ekkor már kezdett gyengülni a cella.
Link

Nemsokára pedig meg is adta magát.
Link

Közben nyugatra is volt egy kisebb próbálkozás, de ez elég hamar megadta magát
és messze is volt, így nem számoltam bele a termésbe.
Link
Link

Ekkor viszont észak-északnyugat felé már feltűnt a következő példány.
Link

Szép lassan közeledett.
Link
Link

Egyszer átmenetileg ennek is lett falfelhője (ekkor fotózta sutom is, ha minden
igaz), miközben masszív légzuhatagot eresztett le.
Link
Link

Itt már közel járt.
Link

Aztán még közelebb, viszont addigra elkezdett beleolvadni a környező zivatartömbbe, bár egy ideig még elég izolált maradt (illetve ekkor mintha megint lett volna egy kis falfelhője majdnem felettünk).
Link
Link

Végül az addigra már gust fronttá alakult szárnyfelhőtorony-sor hátulról az elvonulása után.
Link

És még jó, hogy kimentem fotózni, mert ekkor jött a harmadik szupercella, ami egy igen aranyos kis LP volt, pici, de nagyon határozott mezociklonnal, szinte szabad szemmel is látszott, hogy forog. Ráadásul 2-3 percenként igen komoly lecsapókat dobálgatott.
Link
Link
Link
Link

beillesztett kép