:-)
Igazából a dolog lényege az, hogy a halók is térbeli képzõdmények, s így a közeli fényforrás esetén más szeletét látod a haló"test"nek (ami bonyolult, de szabályos gömbölyded határvonalú test), mert máshogy vetül ki arra a síkra, ahol láthatóvá válik. Olyasmit képzelj el, mint amikor egy piskótatekercset felszelnek, lehet szembõl, akkor kerek szelet lesz, lehet ferdén szembõl, akkor ovális szelet lesz, és persze lehet hosszában is (csak ahhoz kell némi LSD, hogy ilyen eszébe jusson a cukrásznak). Szóval a lámpás felszíni haló esetében kb. a ferdén szembõl felszelt piskótatekercs esete forog fenn. :-)
Walter Tape nagyon szépen magyarázza ezeket a dolgokat, itt az oldala, ha érdekel, nézegesd át a publikációit: Link
A lámpás halókról szóló (két részben):
Link
Link
Ha emlékszel az autószélvédõs halókra (http://href.hu/x/e0w4), ott még annyiban bonyolódik a helyzet, hogy a szélvédõ se sík. Viszont ez nagyon jó demonstrációja a halók térbeliségének.