Noli (és Áki), ha dérkristályokat már sokszor sikerült, ezeket is lehet rögzíteni bizonyára valahogy. Anno feltettem képet tejszerû ködben fekete háttér elõtt vakuzva (a gép 3 mikron körüli méretet blendefüggõen még kontrasztosan rögzít 500 mikron mélységig - mikrométer lefotózott osztásközének pixelarányából [1 mikron digiképen leszámolva nálam 70pixel széles] hitelesítettem) 3-5 mikron körüli lebegõ ködszemcsékrõl. A látószögbõl még a befoglaló levegõkocka térfogatát is kiszámoltam. Akkor sem vártam felhajtást vagy lelkendezést, de valahogy elkerülte a fórum figyelmét milyen a köd "közvetlen közelrõl" szegyenlos Mivel dérkristályfotókat már tömegével csináltam, ezek a jégkristályok sem lehetnek nagyon problémásak - egyszerûen mattfekete hideg háttér elõtt állványról "belefotózok a levegõbe" amikor éppen kavarognak a napsütötte jégtûk, a fókuszsíkba esõk bizonyára rákerülnek erõs fényben akár a ködszemcsék. A ma látottak picik voltak, kisebbek mint ZP first class videóján mégis érzékelhetõ volt tûszerû ill. rombuszra hajazó alakjuk bár lehet hogy ezt már az agyam formálta. Tudom, öndicséret büdös de bízom a szememben, említettem már hogy fejmagasságból meglátom és felismerem a földön a nem odaillõ (korábban nem volt ott) pöttyöket és mozgó parányi rovarokat is. Így fotóztam a Bioszférában többször mutatott álkaszás "buborékjait" Link melyekbõl szabad szemmel csak annyit láttam valami érdekes, fejtoránál kisebb csillogó dolog van a "szájában") Szerencsémre tárgyak nagy sebességû mozgását is egyfajta "lassított filmként" érzékelem, melyet vizuális memóriám révén bármikor felidézhetek és "belsõ képernyõmön tanulmányozhatok" amit persze ronthat agyam téves kontraszterõsítése (az agy hajlamos ismeretlen vagy nehezen felismerhetõ formák felismerésének megkönnyítéséhez már ismert mértani formákat "burkológöbéket rendelni" tévesztéshez vezetve). Megpróbálom a jégtûket elkapni, elõfeltétele a teljes szélcsend és a gyors melegedés melynek örvénylése felkapja a jégtûket mielõtt megolvadnak. Ma egy szélvédett sötét résbe világító napsugárkéve révén láttam meg a parányi jégtûk táncát a felmelegedõ levegõben, hasonlóan ahogy a lebegõ porszemeket látjuk szobába bevilágító napsugárban. Szerencsére "állt a levegõ", szellõ sem keltett helyi örvényeket, a hõmozgással felkapott keskeny romboid jégtûk se olvadtak (még -15°C volt) hanem spirálisan kavargó emelkedésben-süllyedésben kifejezetten követték a "minitermiket". Legközelebb "belefotózok" a csillogó kavargásba, ami a fókuszsíkba kerül rákerül a képre is kacsint Ha sikerül, rögtön hozom nevet Egyébként a ma látottak olyan picik voltak hogy eleinte még azt hittem a szemem káprázik, de másfelé tekintve nem láttam ilyesmit, csak ott, az árnyékolt sötét zugba világító fénykévében.