Légköroptika
Szép képeket láttam GRAT mindenkinek, öröm nézegetni
Itt kora délelõttõl kezdve órákon át élt (latolgattam is az SMS-t Nolinak, Alexnek nomeg egy újabb GIF animot, de megunjátok) egy élénk és színes, a felhõmozgás szerint változó 22-es, már beleuntam a fotózásába nem tagolom a fórumot velük. K felé alacsonyabb szintû komor felhõzet terjengett, Ny felé hasonló de kevésbé zárt alacsony és középszintûek, közöttük becslésre "kéthalonyi" méretû cirruszos párásan fehér É-D tájolású sáv, melynek bal térfelében ragyogott az élénk színezetû, alakjában szeszélyesen töredezõ 22-es. Idõnként rövid idõre nagyobb rések szakadtak a K-i égrész sötét felhõzetén és szép tornyosgomolyok bukkantak ki látszólag K-rõl É felé tartó félköríven haladva. Látványuk olyan érzetet nyújtott mintha az egész légtömeg lassan forogna velük. Belsejükben heves feláramlások lehettek, mert binokliban és szabad szemmel is érzékelhetõ gyorsasággal növekedtek a "karfiolok" és tornyok. A K-i és Ny-i felhõsáv néha összezárt kellemes enyhülést hozva, felettem semmi érdekes vagy feltûnõ esemény nem volt. Gyenge forgolódó szellõ, idõnként elborult, se dörgés se villogás, egy csepp esõ sem. Hetedik éve lesem itt az eget, erõsödik a meggyõzõdésem hogy a Duna vonala is jellegzetes idõjárási "választóvonal" (hõlégballonozó egykori kollegám anno megerõsítette gyakorlati tapasztalatával) akár a Vértes gerince (ott autózás közben tûnt fel rendszeresen az olykor éles különbség). Úgy tapasztalom, itt a túlpart felõl közeledõ D-DNy-i viharok többnyire nem lépik át a Duna vonalát, inkább mellette vonulnak. Ha mégis átlépi valamelyik, pokoli idõt csinál ott ahol "átbukott". Eddigi tapasztalatom szerint (2004 óta) délebbre Dömsöd-Tass vagy északabbra Tököl környékén lépi át a Dunát leggyakrabban, ebben a térségben DNy felõl csak az igen heves zivatarok, de akkor "visznek mindent ami nincs lebetonozva". Ami ÉNy felõl érkezik ha gyenge ha erõs, simán átjön. Szombaton is volt D felõl érkezõ nagy vihar, a "túlparton" vonult heves dörgéssel. Nem jött át ide, viszont feljebb É felé Tököl alatt "átugrotta" a Dunát, saccolásra Kiskunlacháza, Dabas és Pest felé húzódó környékét látogatta meg. Elbringáztam kétszer is a kisboltba, ahol riadoztak az erõs dörgések miatt de megnyertem a "NEM JÖN AZ IDE" fogadást (Aggódtak, minek bringázok viharban és lehet hogy egyszer jól megjárom, mert bár komolyan veszem de nem félek a villámtól. Életemben mindössze három "megrázó" élményem volt viharban - a sokat emlegetett lebegõ gömböcskék kölökkoromban melyek földhöz vágtak, késõbb pesti viharnézésben az esernyõm nyele, és pár éve itt a vasvázas kerítés kapujának kilincse éreztette a kisülést. Van még valahol egy képem melyen egy alig kivehetõ vékonyka kékes csík éri el a talajt nem messze tõlem. Pár éve járt erre egy fákat kicsavaró heves zivatar. Már elvonult és derülni kezdett, körbejártam a környéket. Egy "háznak támasztott" fenyõt fotóztam. Volt egy dörrenés, gyenge villanás amire mellettem álló fiam vissza is ugrott a kocsiba mondván "ez közel volt" de csak a képrõl derült ki hogy a villámkölyök köröttem ólálkodott, nem messze tõlem "búvik a földbe" de még csak nem is "rázott". Szépen dörrent, de a napsütötte hátterû ellenfényes képen csak vékonyka halványkéken derengõ fénycsík látható, amit én a masina keresõjében nem is láttam, mellettem álló fiam viszont igen. Mondtam is neki "csalánba és katonai meteorológusba nem üt a ménkü" nomeg "ha talál, a legszebb halál") A szombati bringázás közben láttam Tököl és K.lacháza között markánsan kontrasztos csapadéksávjait és villogását, ide csak néhány örvénylõ széllökés jutott, hol fékezték hol megtolták a bringát. Tegnap még ennyi sem volt "csak" a szép színes tartós halo. Jó napot, jó kedvet, szép légköroptikai jelenségeket kívánok Mindenkinek
Itt kora délelõttõl kezdve órákon át élt (latolgattam is az SMS-t Nolinak, Alexnek nomeg egy újabb GIF animot, de megunjátok) egy élénk és színes, a felhõmozgás szerint változó 22-es, már beleuntam a fotózásába nem tagolom a fórumot velük. K felé alacsonyabb szintû komor felhõzet terjengett, Ny felé hasonló de kevésbé zárt alacsony és középszintûek, közöttük becslésre "kéthalonyi" méretû cirruszos párásan fehér É-D tájolású sáv, melynek bal térfelében ragyogott az élénk színezetû, alakjában szeszélyesen töredezõ 22-es. Idõnként rövid idõre nagyobb rések szakadtak a K-i égrész sötét felhõzetén és szép tornyosgomolyok bukkantak ki látszólag K-rõl É felé tartó félköríven haladva. Látványuk olyan érzetet nyújtott mintha az egész légtömeg lassan forogna velük. Belsejükben heves feláramlások lehettek, mert binokliban és szabad szemmel is érzékelhetõ gyorsasággal növekedtek a "karfiolok" és tornyok. A K-i és Ny-i felhõsáv néha összezárt kellemes enyhülést hozva, felettem semmi érdekes vagy feltûnõ esemény nem volt. Gyenge forgolódó szellõ, idõnként elborult, se dörgés se villogás, egy csepp esõ sem. Hetedik éve lesem itt az eget, erõsödik a meggyõzõdésem hogy a Duna vonala is jellegzetes idõjárási "választóvonal" (hõlégballonozó egykori kollegám anno megerõsítette gyakorlati tapasztalatával) akár a Vértes gerince (ott autózás közben tûnt fel rendszeresen az olykor éles különbség). Úgy tapasztalom, itt a túlpart felõl közeledõ D-DNy-i viharok többnyire nem lépik át a Duna vonalát, inkább mellette vonulnak. Ha mégis átlépi valamelyik, pokoli idõt csinál ott ahol "átbukott". Eddigi tapasztalatom szerint (2004 óta) délebbre Dömsöd-Tass vagy északabbra Tököl környékén lépi át a Dunát leggyakrabban, ebben a térségben DNy felõl csak az igen heves zivatarok, de akkor "visznek mindent ami nincs lebetonozva". Ami ÉNy felõl érkezik ha gyenge ha erõs, simán átjön. Szombaton is volt D felõl érkezõ nagy vihar, a "túlparton" vonult heves dörgéssel. Nem jött át ide, viszont feljebb É felé Tököl alatt "átugrotta" a Dunát, saccolásra Kiskunlacháza, Dabas és Pest felé húzódó környékét látogatta meg. Elbringáztam kétszer is a kisboltba, ahol riadoztak az erõs dörgések miatt de megnyertem a "NEM JÖN AZ IDE" fogadást (Aggódtak, minek bringázok viharban és lehet hogy egyszer jól megjárom, mert bár komolyan veszem de nem félek a villámtól. Életemben mindössze három "megrázó" élményem volt viharban - a sokat emlegetett lebegõ gömböcskék kölökkoromban melyek földhöz vágtak, késõbb pesti viharnézésben az esernyõm nyele, és pár éve itt a vasvázas kerítés kapujának kilincse éreztette a kisülést. Van még valahol egy képem melyen egy alig kivehetõ vékonyka kékes csík éri el a talajt nem messze tõlem. Pár éve járt erre egy fákat kicsavaró heves zivatar. Már elvonult és derülni kezdett, körbejártam a környéket. Egy "háznak támasztott" fenyõt fotóztam. Volt egy dörrenés, gyenge villanás amire mellettem álló fiam vissza is ugrott a kocsiba mondván "ez közel volt" de csak a képrõl derült ki hogy a villámkölyök köröttem ólálkodott, nem messze tõlem "búvik a földbe" de még csak nem is "rázott". Szépen dörrent, de a napsütötte hátterû ellenfényes képen csak vékonyka halványkéken derengõ fénycsík látható, amit én a masina keresõjében nem is láttam, mellettem álló fiam viszont igen. Mondtam is neki "csalánba és katonai meteorológusba nem üt a ménkü" nomeg "ha talál, a legszebb halál") A szombati bringázás közben láttam Tököl és K.lacháza között markánsan kontrasztos csapadéksávjait és villogását, ide csak néhány örvénylõ széllökés jutott, hol fékezték hol megtolták a bringát. Tegnap még ennyi sem volt "csak" a szép színes tartós halo. Jó napot, jó kedvet, szép légköroptikai jelenségeket kívánok Mindenkinek