Elöljáróban hozzáfûzöm a képekhez, hogy a felvett formák bizonyára nem élethûek mert látni vélt alakjukat a fényesség-árnyék kontraszt érzékelése határozza meg és agyunk dönti el "minek látjuk". A fényességváltozás foltjai sejtetik az alakot de látványát befolyásolhatja pulzálás illetve látásrontó párás-poros rétegen áthaladás. Annyit vélek bizonyosnak hogy ez a valami haladás közben pulzált. Egyenletes fénysugárzást feltételezve talán joggal gondolható hogy mindig lenne a párát átvilágító diffúz fénye, tehát sötét fázisok helyett elhalványulásokat látnánk. Látható alakjának változásai függnek a felfénylések inhomogén eloszlásától és intenzitásától, függ a rétegektõl melyen áthalad, a rálátástól és az egészet még jelentõsen befolyásolja a távolság. Két rögzített és egy vizuális észlelés alapján (éppen leállítottam a felvételt amikor egy fényfoltocska ÉK-DNy irányban nyílegyenes pályán átszaladt a keresõ látómezejében) úgy tûnik "kedvelik" az egyenes vagy szinuszosan ívelt pályákat. Annyi már lemérhetõ hogy a villámcsapások láthatóan gyorsabban rajzolódnak ki és rövidebb életûek.
Itt kapcsolódok feltételezésedhez. Észlelt és videóról (40 msec idõközökben) kimért élettartamuk hosszabb volt mint a "rendes" villámoké. Igaz, a villámcsatorna kialakulása viszonylag lassú a fõkisüléshez mérten de a teljes folyamat együttvéve is rövidebb. A kiépülõ villámcsatorna "építkezését" egy elõttem lecsapó talajvillámnál észleltem. Gyengécske majdnem egyenes kisülés volt ágak nélkül. Jól odafigyelve szabad szemmel követhetõ volt kialakulása (legördülõ, két szélén fényes tüllszalag érzetét kelti) de még ez a lassú folyamat is gyorsabb mint a fényfoltok eddig tapasztalt életideje. Láttam ahogy a csatorna halad-megtorpan-visszahúzódik végül talajt ér. Ekkor egy fokozatosan felfúvódó "póklábas" (kisebb ívhúzás) félgömb mélyvörösbõl fehéren izzó vas színébe váltó megjelenésével megindul a kisülés kb. mintha neont kapcsolnál fel. A halványodási szakaszban az erõs fény kialvása után a félgömb is halványul, összeroskad "visszaszívja póklábait" és eltûnéséig látható a vele paralel halványodó villámcsatorna körvonala is (akár a kikapcsolt fénycsõ vagy a tüllszalag körvonalai). Ha a videózott fényfolt "útkeresõ" töltés lenne, eddigi tapasztalataim szerint úgy gondolom derengene nyomvonala, de legalább annak két széle fénylene a felvételeken is, tekintve hogy a halvány villámcsatorna "peremcsíkjai" nappali fényben is érzékelhetõk. Amit most láttam azok életideje hosszabb mint egy teljes villámcsapás, sötétbõl bukkannak elõ "nyomtalanul" kihunyásukat nem mindig követi azonnali kisülés. Az is felmerült bennem hogy esetleg meteorok világítják át a felhõzetet de ez valószínûtlen ilyen gyakorisággal és fényerõvel. Valamiféle anyagcsomók szaladgálnak szétfröccsenõ víz cseppjeire emlékeztetve melyek villámcsatorna kialakulásához mérten "túl sokáig" élnek. Olykor egyszerûen eltûnnek, illetve ezen a felvételen aeroszolfelhõre emlékeztetõen oszlik szét. Három észlelésbõl még talán túlzás kimondani, úgy tûnik hogy létük alatt pulzálnak és/vagy szökellésekkel idõnként felgyorsulnak, pályaívük éles szögben megtörik olykor de nem cikáznak. Még az is felmerült bennem hogy elektromágneses lökéshullám haladása közben helyi töltéscsoportosulásokat késztet felfénylésre, de az vélhetõen fénysebességgel tenné, a fényfoltok ahhoz képest túl lassan haladnak. Három észlelés kevés bármilyen véleményhez, egyenlõre lehetõleg minél többet összegyûjtök. Nappali észlelésben nemigen reménykedem mert nagyságrendekkel halványabbak a villámnál, az infra is "megvakul". Reménykedem mert pár nap alatt hármat is láttam. Van két vitatható nappali fotóm - egy "csíkhúzós" és egy telézett "lebegõ strandlabda" (az igaz, mindkettõ ijesztõen nagy villámcsapásban tûnt el) Értékelésre alkalmas és sok anyagot kell begyûjteni, közben fejlesztve az észlelést és technikát.