Zoli nevet Köszönöm a bíztatást, de a lelkesedéshez hit is kell. Õszintén mondom, nem irigység miatt de elkedvetlenedtem kissé. Nem akarok hízelegni de képeid elérték azt a szintet hogy (szerintem) még hasonlót is nehéz csinálni nemhogy esetleg jobbat. (Még SEHOL nem láttam ilyen részletes és szép lidércképeket)
Viszont örülök hogy megerõsíted a szabadszemes észlelés lehetõségét. Villanásszerûen gyors jelenség, mégis nekünk (én, feleségem és a gyerekek) 1984-ben olyan fényesnek erõsnek és lassan kihunyónak tûnt hogy rohantam le a tetõrõl a fényképezõgépért. Persze ezt érzést csak az élmény rendkívüli pszichikai hatása kelthette bennünk (még sose láttunk hasonlót, nem is tudtuk mi ez hiszen 1989 táján kezdték komolyabban vizsgálni) ahogy a derült és kristálytiszta éjszakában "arcunkba robbant" szinte gigászként fölénk tornyosulva. Ma már tudjuk hogy a szabad szemes észlelhetõség határán mozgó rövid életû jelenség és vélhetõen a teljes sötéthez "akkomodálódott" szemünk receptoraiban halványult lassúnak tûnõen a rendkívül impozáns jelenség. Egybehangzóan úgy észleltük hogy a lilás fénypászmák szemmel követhetõen futottak fel és pályájuk végén megjelent felettük a piszkosfehérnek ható nagy átmérõjû de pengeszerûen vékony gyûrû. Képeid színei nagyon jól visszaadják a vizuális látványt - hatása alatt anno mi egyszerre kiáltottunk fel. Szemünkben a valóságban pillanat töredéke alatt kialvó pászmák látszólag csak lassan kezdték elveszteni színüket és fényességüket. Elsõnek a gyûrû tûnt el ezt követõen a lila pászmák fakultak/halványodtak a piszkosfehér felé, míg hirtelen egyszerre tûntek el maradványaik is. Ma már tudom hogy a villámnál rövidebb életû gyors jelenség, mégis akkor annyira hosszúnak éreztük hogy a gyerekek izgatottan kiabáltak, fényképezzem le "az ufót". Szerintem az is közrejátszhatott hogy jó ideje bámultuk teljes sötétben (se lámpa se közvilágítás nem volt) az igen távolinak tûnõ vihart (a messzi távolban villogó felhõ kb. karnyújtásra tartott szilva nagyságúnak hatott a sötét égen) Érdekes módon családi idõérzékelésünk alaposan eltért. Én és a kölkek minden részletében jól láthatónak és "visszapörgethetõnek" éreztük a jelenséget, feleségem szerint csak a szemünk káprázott mert õ úgy látta (ahogy Zoli is észlelte) hogy csak felvillant és eltûnt. Én mégis részleteiben érzékeltem a kölkekkel a jelenség felépülését és kialvását ami vagy túlfejlett vizuális fantázia vagy felgyorsult érzékelés vagy a kettõ együttmûködése. 1984 óta várom hogy elkapom egyszer a vörös lidércet vagy kék társát és rendre lemaradok mellõletek kacsint Bár idõlegesen feladtam, azért reménykedem, hogy egyszer, véletlen-váratlan csak elkapom... ámbár gyönyörû felvételeid most elbizonytalanítottak egy idõre szegyenlos Amíg "magamhoz térek" (most nagyon úgy érzem sose érlek utol) addig is lekötöm magam a "meteorszerû futófények éjszakai viharban" témakörében nevet