1987 januárjában, amikor olyan hideg volt, hogy a helyijárat ajtaja csak kézi rásegítéssel nyílt és záródott, autószerelõ-tanuló voltam az MHSZ mûhelyében Veszprémben. 6-ra jártam dolgozni, 5:30-kor indult a busz. Majdnem sötétben, hogy a többieket ne ébressszem fel, szenyót gyártottam magamnak. Vágtam volna félbe a zsemlémet, de a kés nem akart átmenni rajta. Egy erõteljes mozdulat, nagy rosszanás, a zsemle kettéesett. + volt benne egy egér bal hátsó negyede a farkával. Abban a pillanatban a reggeli kávém még melegen a mosogatóban landolt, azóta nem szeretem a zsemlébõl készült szendvicset. nevet