Szülinapomra a kedvencemet kaptam: hõzivatar -t.
Csak érte kellett menni: Ondódon és Szepesen voltam, végig napsütés, szakadó esõ, szivárvány és lecsapók. Az álló esõtõl pár száz méterre már emberek beszélgettek a poros utcákon! A radaron még látható, ahogy egyhelyben locsolt a keskeny felhõ! [17-19-ig] A hajdúszováti úton láttam, hogy minden villám tõlem 4 km-re keletre vág, az úthálózat rettenetesen rossz, úgyhogy kerülõvel mentem oda, de szabályosan féltem (!)- a wartburg zaja ellenére hatalmas lecsapók ilyesztettek rám. Mire a "kellõ" helyre értem, már a telcsit is kikapcsoltam (olvastam vmit, hogy vonzza a villámot, ami lehet hülyeség, de ott inkább félni, mint...) Megálltam egy fasorban és a kisszemes záporban hatalmasat villant a napsütésben, kb. 150 m-re mögém vágott és egyben ez volt az utolsó villám... Bedöglött. Ki tudja, ha hamarabb ott vagyok, mi lett volna...
Az üllõnek másfél óra kellett, hogy 10 km-t keletebbre terjedve egy kis csepergést adjon a városra is... A fû már sárga. A kocsi lemosva.