Nem, kedves geográfusom, szókészletem nyomába sem ér az olykor megeresztett pannon turisztikai, biológiai (! nevet ) netán virológiai ihletésû írásaidnak, nem is beszélve méltán az olvasó kezébe kerülõ ismeretterjesztõ-tudományos cikkeidrõl. nevet
Valóban, lehet, hogy kissé a "régiek" munkássága feletti "pálcatörésnek" hathatott az elõzõ írásom, ám ez nem így van. Az elõdök tisztelete nélkül nem teljes a kutató szakmaszeretete. Elég a "saját" területemen évszázaddal ezelõtt kutató Polgár Sándor természetrajztanár példáját felemlíteni, aki szintúgy elõszeretettel határozott "saját" alakokat, megannyi genusnál. De életét, munkásságát ismerve tõle a legtávolabb állt bármiféle erõszakos hírnévszerzés, önérvényesítési vágy. Egyszerûen csak elhivatott, és alapos tudós volt, aki megpróbálta tudományát a saját szerény eszközeivel elõrébb vinni. Így született meg az éppen halála évében (1944 - sajnos nem véletlen az évszám..) megjelent "Gyõrmegye flórája" mely munka a jelenkor kutatójának is alapmûnek számít.

Igen, igazad van, és én is hasonlóan gondolkodom ebben, noha a honi nagy botanikamûhelyek (ELTE, Debrecen, Pécs) mind gyorsan átszálltak a Podani J. által elõvezetett nemzetközi kladisztikai "földrengés" rendszertani elveire - akarva-akaratlanul is rengeteg régi auktornevet (nézetet, történetet) feledésbe taszítva. Majd kiderül, 15 év múlva fognak-e emlékezni a mai taxonómus forradalmárokra..