Készítettem egy galériát a szombati horvátországi MetNet-túráról: Link
Néhány szót magáról a hegységrõl. Fontos tudni, hogy az "Ivan¹èica", mint földrajzi név, csak az Ivaneci-hegység legmagasabb hegycsúcsát (1061m) takarja, bár több kiadványban az egész hegységet e névvel illetik. Tömbje, miként azt láttuk, jórészt juramészkõbõl áll, helyenként homokkõvel is találkoztunk. Mint az illír flóratartomány szlavóniai flóravidékének része, erõs szubmediterrán hatás alá esik. Az évi átlagos csapadék (800-1000mm) miatt a hegységet övezõ sík területeken is bükkelegyes gyertyános-tölgyes szálerdõk jelentik a természetes flórát. Feljebb jórészt illír (mész- és melegkedvelõ) bükkösöket láthatunk, gazdag orchideaflórával (közülük 8 fajt sikerült most találni), és számos, nálunk már nem elõforduló déli elterjedésû növénnyel. Közülük a dundi (Hacquetia epipactis) és a csigakél (Aposeris foetida) hazánkban nem él, a nyugat-balkáni pofók árvacsalán (Lamium orvala) pedig csak Õrtilosnál él(t).
Az északi oldalak sziklaletörésein megjelennek a magashegységek alhavasi gyepjeire jellemzõ fajok is, pl. a medvefül kankalin. A legszebb, fajokban leggazdagabb részek e sziklakibukkanások fölötti napsütötte, lágyszárúakban dús sziklagyepek, ahol mi is az elsõ nagyobb pihenõt tartottuk. Micsoda zsongás volt ott! Fecskefarkú lepke, és más pillangók csapongtak, a sujtárszerû bordamagon (Laserpitium siler - mennyi volt belõle, mégis, ez a faj szintén nem fordul elõ nálunk) hemzsegtek a zölden és sárgásan csillogó lisztes virágcserebogár (Hoplia argentea) és a tarkacsápú karcsúcincér (Strangalia maculata) példányai, kosborok (szúnyoglábú bibircsivrág, gérbics, erdei ujjaskosbor), liliomok (tüzes és turbánliliom) ékesítették a dús gyepet, az erdõk fölött a távolban ragadozómadarak termikeltek.