Hó- és zivatarlesen

Itt vagyok!
Drága barátom! Nem piszkállak, de félre ismersz.
Sajnálattal közlöm veled, hogy szívbõl útálom az ilyen meleget. Egy cseppet sem vagyok féltékeny a rekord-döntögetõ helyekre. Pl.: azt sem tudtam egészen a mai napig, hogy városunk tartotta a napi rekordot, nem tartom számon az ilyesféle csúcsokat, mivel ki nem állom a hõséget és amit nem szeretek, az nem is érdekel túlzottan. Most, hogy elveszítettük ezt a "rangot", egy könnycsepp sem szökött a szemem sarkába. Sõt az sem fog a padlóra küldeni, ha a megyeszékhelyünk által képviselt, sokszorosan megkérdõjelezett, már-már csalásnak feltüntetett magyar abszolút csúcs elúszik. (Szinte itt van a lelkiszemeim elõtt, ahogyan a csabai meteorológus öngyújtóval a kezében a hõmérõháznál mesterkedik ) Ha ez bárkit boldoggá tesz, én szurkolok, hogy Kiskunhalas, Kecskemét, vagy bárki más elvigye a pálmát. Tehát az, hogy nekem savanyú a szõlõ, hát az még a legkevésbé sem helytálló megállapítás, sõt totális sértés! Még, ha valami überbrutál zivire irígykednék az hihetõ is lenne, de hogy a hõrekordra!? Áh, az nem én vagyok...