01.23-án felmásztam a Hármashatár-hegyre, hogy lássak egy picit téliesebb tájat.
A megdöbbenés akkor ért, amikor Újpalotán felszállva a vonatra, majd Aranyvölgy megállóban leszállva - megcélozva a csúcsot - közel 20-30 percet mentem felfelé a hegynek mielőtt kiértem a végtelen újépítésű luxus rengetegből.
Ott pár évtizede még erdős, mezős értékes területek voltak, most már elfoglalta a város, természetesen fajlagosan (lakásonként) hatalmas alapterületeket birtokolva (nem magas panel épületek, ahol legalább felfelé terjeszkedett a tömeg és kevesebb birtokolt el a szántóföldből, lásd Újpalota).
Mivel az ott élők többsége maximum addig "zöld", amíg azt bitorolhatja, meg kampányolhat vele álszenten, tömegközlekedést sem nagyon építettek ki (egy ritkán járó buszt láttam arra), mert valószínűleg nincs is rá igény, viszont "bömösök" tömkelege indul onnan napi útra, mert az alapvetően "jár".
A világra jellemező, hogy még ott is emelkedik az energia igény, ahol a népesség nem hogy nem növekedik, hanem csökken, holott ugye elvileg minden egyre optimálisabban, takarékosabban, hatékonyabban működik, kivéve a végtelen fogyasztási igényt.
Akik már egy olyan periódusban születnek, hogy nincs viszonyitási alapjuk, azok nehezebben látják a problémát (fiatalok), miközben természetesnek veszik a fogyasztást (lásd autózási, utazási szokások, sokkal több és gyorsabban cserélendő fogyasztási tárgyak, jelentős energiát igénylő szabadidős tevékenységek, túlterjeszkedő élettér, stb.).
Persze, a legegyszerűbb a fejünket a homokba dugni és várni, hogy helyettünk majd más meghozza az áldozatot (csak a más sajnos nem többség) vagy egyszerűen hárítani a saját felelősségünket.

Igen, itt a Hármashatár-hegyen pár évtizede még gyerekként, fiatalként rendszeresen szánkóztam nem pár centi havon. Korábban még azt mondtam, hogy na jó a városban már nem nagyon lesz megmaradó hó, de pár száz méterrel feljebb, azért még lesz pár évtized "menekvés", de nem volt igazam, gyorsabban történtek a dolgok.