Annyit még kiegészítésként a tubás videóhoz, hogy amit látni a filmen, az már a vége az egésznek. Azért vettük fel ilyen késõn, mert totál be voltunk ájulva tõle. Mire észbe kaptunk, hogy hátha fel van töltve a kamera, akkora már "csak" ez maradt belõle.
Az egész kb. a felvétel elõtt 15 perccel kezdõdött. A várostól északra 1-2 km-re váratlanul elég heves zivatar alakult ki. Ennek peremén érkezett ez a nagyon éles korom-fekete felhõalap. Ez tõlem 1-2 km-re a zivinél közelebb vunult el. Eleinte csak ámulattal figyeltük a dolgokat. A felhõ alja egyre sebesebben forgott. Azt hittem csak a szokásos fractus-parádé szemtanui lehetünk. nevet Aztán a forgás fergetegesen gyors lett és a föld felé vette az irányt egyértelmûen. Itt nagyon nagy kár, hogy nem volt kézben a kamera, mert ilyet még nem láttam, szinte félelmetes volt. Mondtuk is, hogy basszus ez le fog érni! Ekkor már kezdtem nagyon bepöccenni. Hirtelen a semmibõl szél támadt, mely hol errõl, hol arról fújt változó erõvel. Érdekesség, hogy az addig igen gyakori dörgés-villámlás az említett események idejére megszûnt, majd a végével újra kezdõdött.
Nyomok után nem kutattam, mert az a környék szinte teljességgel megközelíthetetlen. De majdnem biztos vagyok benne, hogy volt olyan pillanat, amikor leért a földre.
Nagyjából ennyit. Minden esetre életem egyik legfurcsább élménye volt, néha azóta is hitetlenkedem rajta én is. Mert azon a napon még egy-két órával elõtte is el sem tudtam képzelni, hogy egyáltalán Cb-t lássunk, annyira csendes, tartós esõ utáni idõjárás volt...