Hó- és zivatarlesen

Én régen imádtam a havat, de akkor sem álmodtam soha hóval, most már nem vagyok oda annyira érte, a zivatarokhoz képest meg egyenesen utálom
Elõrejelezni szeretem a havat, meg szép mikor esik, de az életem úgy alakult, hogy már nem szeretem, bár ha egyszer belémcsapna a villám lehet a zivit sem szeretném, bár ezt kétlem : csendes nyári estén, mikor levél sem rezdül, fülledt meleg van, sehol egy felhõ, szinte áll a levegõ, minden kis mozdulat izzadságcsepet indít el a homlokomon, tücsökciripelés zaja tölti be a tájat....aztán egyszer csak távolról morran valami...tapintani lehet a feszültséget...nyugat felõl sokasodnak a felhõk, megmoccan a levegõ, egyre hangosabban dörög, félelmetes kifutófelhõ teríti be az eget, csapkodnak a villámok, erõsödik a szél....1 csepp....2 csepp....3 cseppp, elkezd zuhogni tombolni õrjöngeni, a villámok fényében látni a hajladozó fákat, az esõfüggönyt, hömpölyög a víz mindenfelé....és egyszer csak csend lesz...távolodik a vihar, halkulnak a dörgések...sohaj....