Na, ez már érdekes kérdés. (Azzal nem érdemes foglalkozni, vajon milyen lesz az arktikus jégborítottság pl. 70 év múlva. Ezt úgysem tudja senki megmondani. Az elmúlt pár évtized tendenciájának extrapolálása itt nem segít. Roppant sok tényezõs, bonyolult mechanizmusról van szó, mely nem várt dolgokat produkálhat. (Ki láthatta elõre, példának okáért, a múlt század negyvenes éveitõl a hetvenesekig tartó lehûlést? Miközben a szén-dioxid koncentráció nõtt a légkörben)
Szóval, feltételezve, de nem megengedve, hogy az arktikus jégborítás kb. 100 éven belül minimálisra csökken, ilyen makrocirkulációs következményeket látok elképzelhetõnek: minthogy feltételezhetõ, hogy fenti esetben a magasabb szélességek felmelegedése lényegesen erõsebb lesz az alacsonyabbaknál, a hemiszférikus meridionális hõkontraszt csökkenni fog. Ezáltal kisebb nyomásgradienssel, lassuló nyugati áramlási szalaggal számolhatunk. A polárfront környezetében ritkábban képzõdnek stabil, mély ciklonok (maga a polárfront is visszahúzódik a sarkok irányába) A gyengébb polárfronti ciklonok ellenben, a lelassult nyugati áramlás miatt, könnyebben "növesztenek" teknõket dél felé: gyakoribbá válnak a meridionális áramlási képek.
Eddig tiszta a sor, idáig talán a sekélyes gondolkodású bulvárcikk-író is eljut. Viszont máris felmerül két tényezõ, ami problematikussá teszi az egyszerûnek tûnõ képet.
Elõször is, a grönlandi, több kilométer vastag belföldi jégtakaró holtbiztos, hogy alig változik majd a következõ évszázadban. Ez a "jégszekrény" marad, és marad a golf-áramlat szállította hõ is az észak-atlanti vizeken. Tehát, az észak-atlanti ciklontevékenység, szinte változatlan formában, fenn fog állni 100 év múlva is.
A másik tényezõ a szibériai téli "jégverem" Nagyon valószínû, hogy itt a hideg légtömegek öngerjesztõ lehûlése ugyanúgy lejátszódik majd kicsi sarki jégborítás mellett is, mint most. Valami olyasmit lehet elképzelni, amit "meleg Arktisz, hideg szárazföld" cím alatt már most emlegetnek a szakemberek.
Milyen hatással lenne ez a mi idõjárásunkra? A nyár tekintetében viszonylag könnyû "megsaccolni" Anticiklonális, hosszadalmas forró idõszakok, ritkább, fõleg konvektív csapadékhullás -ezt eddig is tudtuk. De figyelembe kell venni a megmaradó észak-atlanti ciklontevékenységet, mely könnyen idéz elõ meridionális áramlási képet, mélyre nyúló teknõvel -természetesen tõlünk nyugatra. Ez a szélsõségesen forró észak-afrikai légtömegek gyakori beáramlását idézi elõ térségünkben. E tény azt is magában foglalja, hogy ha a teknõ kelet felé lassan elmozdul, úgy hátoldali hideg (hûvös) levegõje a forró légtömegekkel találkozva igen heves viharokat válthat ki, lokálisan óriási csapadékmennyiségekkel. Tehát, a nyár sem biztos, hogy csak a napsütésrõl és a melegrõl "szólna"
A tél keményebb dió. Az biztos, hogy lényegesen lassabb lenne a nyugati drift ebben az évszakban is, mint a most megszokott arktikus viszonyok mellett. A hidegleszakadások predilekciós helye a grönlandi térség, illetõleg Észak-Amerika keleti fele lenne. Tehát, az igazi tél jellemzõ maradna Kanada és az USA egy részére, és természetesen Szibériára.
Ránk nézve a lecsökkent hõkontraszt miatt a Namias-ciklusok idõben megnyúlnának, ritkábban képzõdne mélyre terjedõ teknõ, élénk ciklontevékenységgel a mi szélességünkön. A gyakori magas légnyomás viszont a Kárpát-medencében hideg légpárna képzõdését segíti, errõl nem szabad elfeledkeznünk. Ha mégis térségünk fölé helyezõdne az alacsony nyomású teknõ, úgy hátoldalának sarki-tengeri légtömegei feltehetõen nem volnának kellõen hidegek ahhoz, hogy jelentõsebb síkvidéki havazást okozzanak. Viszont a szibériai "jégverem" továbbra is rendkívül hideg légtömegei, betörve a teknõ területére, élénk mediterrán ciklontevékenység mellett okozhatnának ekkor is hóviharokat, dermesztõ fagyot -de értelemszerûen inkább kontinensünk délkeleti felén. Északnyugat tél szempontjából nagyon hoppon maradna.
Összefoglalva: napsütéses, tavasziasan enyhe, illetve ködös, mérsékelten hideg idõszakok váltakozása töltené ki telünket, egy-egy ritkábban elõforduló, kiadós téli epizód mellett. Valami olyasmire gondolhatunk, amilyen az elmúlt telünk volt a tartós enyheséggel, de egyszer-egyszer falvakat eltemetõ hóviharral, dühöngõ kossavával a
Balkánon.
Mindez persze csak ötletelés, hiszen, ahogy mondtam, nagyon bonyolult mechanizmusról van szó.