Arra is gondolni kell ilyenkor, hogy az energiaszállítás valószínûleg meridionális irányban is lassulna, melynek következtében valószínûleg bárikusan is kiegyenlítettebb lenne a légkör (kisebb szél, kisebb nyomáskülönbségek), így erõs ciklonok és anticiklonok eleve nehezebben alakulnak ki, függetlenül attól, hogy a polárfronttal mi történik. Ennek következtében a nagy térségû fel- és leáramlások (ciklonok csapaékzónái, anticiklonok száraz területei) valószínûleg szintén gyengülnének (egyenletesebb csapadékeloszlás, de kisebb csapadékmennyiségek). Mindez pedig kedvez annak, hogy egyes területeken a helyi viszonyok szerint alakuljon a klíma. Ez pedig nem csak Szibériára, hanem a Kelet-európai-síkságra, vagy akár magára a Kárpát-medencére is igaz lesz önmagában. Tehát könnyen lehet, hogy a kontinentális hidegbázis a mai szokásoshoz képest eleve jóval nagyobb területen jelenhetne meg (erõssége azonban ezzel együtt kérdéses lenne, de valószínûleg a hó esetleges hiánya azért nem rontana olyan vészesen sokat, hisz a szárazföld maga is egész jó kisugárzó).
Az is érezhetõ, hogy a kettõ között van egy határ. Amíg a sarkon van jég, és az is nagyon hûl télen, addig a Szibériai és a sarki hidegbázisok erõssége, a hideg légtömegeknek az eloszlása a két területen, illetve a hõmérséklet-különbségek a maihoz hasonlóan igen változatos módon befolyásolnák a teleket a hemiszférán. Extrém esetben arra lehet gondolni, hogy a sarki hidegbázis, ha eltûnik (ez egyébként csillagászati okok miatt azért nem nagyon fog bekövetkezni még extrém esetben SEM, de tegyük fel, hogy mégis), akkor a két (és fél) kontinentális hidegmag, a Szibériai, a Kanadai (és a Grönlandi, ha nem olvad össze a Kanadaival) hidegmagok, illetve a fölöttük keletkezõ anticiklonok, mint (idõszakos) akciócentrumok, alapvetõen fogják meghatározni az egész hemiszféra idõjárását. Azért, mert ezeken kívül az áramlási rendszerekben (fõként ugye a polárfront környékén) alapvetõen gyenge áramlások lesznek jellemzõk.
Ezzel az elmélettel szemben az a kifogás, hogy ahhoz, hogy a sarkvidék meleg legyen, a jég eltûnésének kéne bekövetkeznie, de egy ahhoz szükséges felmelegedés már a szubtrópusi területeken is olyan klímaváltozásokat idézne elõ*, ami szintén kihat a mérsékelt övre, s a fent vázolt gondolatmenetet felborítja. A fõ kérdés pedig pont megválaszolatlan marad, azért, mert a szubtrópusi területeken kialakuló új viszonyok miatt mégsem biztos, hogy télen a kontinentális hidegmagok lesznek az irányító tényezõk. Ugyanis, ha az AC-k kiterjednek délebbre (különösen a Földközi-, a Fekete-tenger és Amerika partjai mentén), akkor ott beindul a mediterrán ciklonok keletkezése a meleg tengervíz fölött, és így máris együtt határozzák meg az idõjárást a hidegmagokkal, amelyek peremvidékén a hideg levegõ is vándorlásnak indulhat, stb.

* Azt nem tudnám megítélni, hogy létezhet-e, hogy a sarkvidék úgy melegszik több fokot, hogy a Föld más területein teljesen a mainak megfelelõ hõmérsékleti viszonyok maradjanak, ez ugyanis szintén szükséges lenne. A fenti gondolatmenetemben azt feltételeztem, hogy ilyen nem lehet, hisz melegíteni csillagászati és antropogén hatások egyaránt nagyjából globálisan melegítenek. Még a jégolvadási pozitív visszacsatolás sem mûködik, hisz valószínûleg a jég olvadása a tengeráramlatokat sem csak a sarkvidék környékén módosítja, hanem globálisan (vagy esetleg globálisan sehogy).