Szerintem minden szín gyönyörû volt, az aranysárga dominancia mondjuk elég látványos, de annál izgalmasabb volt benne egy-egy színesebb folt. Ahol a barkóca nõtt, az a Csatárhegy felõli bejárata a völgynek, a dolomiton itt van némi lösz. Bentebb, a völgyben már nincs lösz, se berkenye.
Ezen a vacak dolomiton csoda, hogy nõhet fa egyáltalán... A fennsíkon van kb. 5 centi talaj, mondjuk ott csak galagonya meg rózsa él... a Csatárhegy lábánál még annyi föld sincs. :-(
A völgy, amelyet végigjártam, száz éve még állandó pataknak adott otthont, mára már csak tavasszal van benne vízfolyás (rég volt esõ, de sáros dagonyák most is voltak benne néhol, persze vaddisznónyommal) már persze ha volt hó, illetve folyogat még kiadós csapadék esetén. Cholnoky Jenõ még látta a patakot... Ahogy egykor a mi kis Sédünk, még régebben ez a Tekeres patak is komolyabb vízhozamú lehetett, szépen bevájt a sziklákba, a Sédhez teljesen hasonló módon, egyik oldalon viszonylag lankás a völgy, míg a másik felén ott a sok magas szikla.
Kedvencem a mai képeim közül ez a csodás és látványos Fibonacci-spirál a mácsonyán: Link (a poloska rajta meg matematikus...)