Ismét makroléptékü átalakulás elõtt állunk, az ÉNy-i irányítás tartóssága a korábban vártakkal szemben némi kívánnivalót hagy maga után. Az É-i hemiszféra két igen komoly hidegmagja (melyek két kifejlett teknõ képében, részben többközéppontú ciklonrednszerekkel kitöltve jelennek meg) az elõzõ évekkel ellentétben Skandinávia és Ázsia felett helyezkedik el. Minket eleinte a skandináv hidegmag érint, melynek peremén, ill. annak egy-egy peremhullámából a hétvégén a mediterrán térségben ciklontevékenység alakul ki. A kialakuló mediciklon a korábban várt módon Vc-pályán K felé vonul, azaz a Balkán/Fekete-tenger irányába. Ezáltal ellentétes irányból, azaz az ÉK-i hidegmag irányából magassági áramlás indulhat meg, mellyel kész is van az újabb makrováltás. A K felé vonuló ciklon ÉK felõl visszapörgõ okklúziója a jövõ hét folyamán akár még havazást is okozhat - de ez az a pont, ahol a hosszútáv igen bizonytalanná válik. A modellek mutatnak mindenfélét; abban megegyeznek, hogy az ÉK-i áramlás megmarad, de ebbe az áramlásba betesznek teknõt, hidegcseppet, okklúziót, kusza az egész. A hétvége mediciklonja után majd okosabbak leszünk nevet