Szerintem ebbe most kár volt belekötni. Én értékes meglátásnak tartom. A Szibéria által vázolt kép jellemzõ az utóbbi egy évre, két AC között lefûzõdõ teknõ. Nem beszélve arról, hogy a fáklyán erõs szórás tapasztalható, amely megerõsíti, hogy blokingos helyzetet próbál a modell megfogni. Mindannyian tudjuk, hogy ez még ûridõ, szerintem Szibéria hozzászólásában is csupán mint érdekesség volt megemlítve.
Egyébként magam is hasonlóan gondolom, mint Szibéria. Azaz még semmi nem dõlt el. Telünk egyik lényeges meghatározója az izlandi minimum. Talán november utolsó harmadában már levonhatók következtetések úgy kb. 25-40%-os valószínûséggel. Tavalyi tapasztalatokból kiindulva megfigyeléseimet ebben az évben kifejezetten az Eurázsiai hófelhalmozódásra összpontosítom. Ezen latolgatásomnak van egy paradox vonása, miszerint az izlandi minimum szezonális megerõsödése szükséges volna egy jó télhez. Amíg a Kelet-eui AC blokkol, nem tudom mibõl lesz jelentõs csapadék a hozzánk közel esõ sarkköri területeken, ergó negatívan befolyásolódik a hófelhalmozódás. De további paradoxon, hogy jót tesz a jégnek.

A természet kiegyenlítõ erejében hiszek, ugyanakkor nem olyan módon, hogy most enyhe telünk lesz. A kiegyenlítõdés, illetve az idõjárási rendszerek folytonos stabilitásra törekvése relatív, kezdve azzal, hogy adott körülmények között egyáltalán mi jelent stabilitást. Volt amikor jégkorszak, volt amikor jó pár fokkal magasabb földi átlaghõmérséklet. A stabilitásra vagy kiegyenlítõdésre törekvés nem egyenlõ azzal, hogy be fog indulni a zonalitás. Ez egy olyan kaotikus rendszer, milliárd féle kimenettel, hogy emberi aggyal feldolgozhatatlan, hogy éppen mi jelenti a stabilitást és meddig. Tehát e tétel latolgatásba történõ emelése mindenképp szép gondolat, ám következtetése, miszerint ezen a télen zonalitásos túlsúlyt eredményez épp annyira esélyes, mint bármely más, akár ellenkezõ kimenet.