Meteorológiai esélylatolgatások
A Hosszútávban már jó ideje folyó diszkurzus kapcsán megfogalmazódott bennem néhány gondolat. Lehet, hogy a tartós zonalitás, az enyhe tél oka nemcsak a poláris viszonyokban, a hidegbázis erõs vagy gyenge voltában keresendõ. Az elrettentõ 2006/2007-es télen erõs volt a hidegbázis, mégsem tudott dél felé terjeszkedni, holott legalább kétszer "kísérletet tett rá".
A mérsékelt öv idõjárási történéseit felerészben tényleg a sarkvidéki viszonyok határozzák meg - a történet másik fele a szubtropikus magas nyomású öv, és annak aktivitása.( Errõl valamiért hajlamosak vagyunk megfeledkezni)
Elképzelhetõ, hogy e magasnyomású zónát létrehozó mechanizmus ( az egyenlítõi cirkulációs cella) valamiért aktivabb a szokásosnál. Így hiába van nagy hidegbázis a sarkvidéken, a szubtropikus zónából észak felé kiterjedõ magasnyomás, és a belõle északkelet felé elinduló roppant mennyiségû meleglevegõ mozgási energiája nem engedi a messze délre lenyúló meridionális hullámok kialakulását. 2006/2007-ben igen erõs volt a ciklogenezis a polárfronton (nyilván a nagy hidegbázis következtében), de a ciklonok az említett ok miatt nem tudtak dél felé "megnyúlni", izobárjaik kis térrészre szorultak össze. Ez lehetett az oka a pusztító januári viharoknak Észak-Európában.
A térítõi magasnyomás aktivitása igen erõsen, -ha nem alapvetõen- befolyásolja a NAO értéket. Ha a déli magasnyomás elõretör, a ciklonok visszahúzódnak a sarkok közelébe, akkor magas a NAO. Meggyõzõdésem, hogy ez nálunk a légnyomás viselkedésében is megnyilvánul. Ilyenkor kis légnyomás-süllyedéseket nagy emelkedések követnek, a középérték magas. Makacs téli zonalitás, enyhe idõ esetén mindig ez a helyzet. A légnyomásváltozások jellege hosszú ideig változatlan marad, ez, és a magaslégkör hõmérsékleti anomáliái (és a NAO , AO is,mellyel összefüggenek) hosszabb periódusidejûek, mint a frontok hordozta idõváltozások. Ezeknek szapora hullámzása az elõbb említett hosszú hullámokra szuperponálódik. E "rejtett" , hosszú periódusidejû hullámzás határozza meg a hétköznapi idõjárás "stílusát." Minthogy ilyen lassú "stílusváltozások" vannak az idõjárásban, számomra nem tûnik reménytelennek hosszútávra is mondani valamit. Persze nem egy napra, egy hétre lebontott dolgokat, azonban bizonyos jellegzetesség elõre látása nem lehetetlen.
Például a mostani rendkívüli légnyomás-esés (és az, hogy nem túl magas értékrõl szállt igen alacsonyra) nem sugall magas NAO-s szituációt.(Úgy tudom, elég alacsony mostanában a NAO) Ebbõl kifolyólag hosszas téli zonalitás, dél-európai erõs AC északra tolódott nyugatiáramlásos szalaggal elég valószínûtlen a késõbbiekben is.
A mérsékelt öv idõjárási történéseit felerészben tényleg a sarkvidéki viszonyok határozzák meg - a történet másik fele a szubtropikus magas nyomású öv, és annak aktivitása.( Errõl valamiért hajlamosak vagyunk megfeledkezni)
Elképzelhetõ, hogy e magasnyomású zónát létrehozó mechanizmus ( az egyenlítõi cirkulációs cella) valamiért aktivabb a szokásosnál. Így hiába van nagy hidegbázis a sarkvidéken, a szubtropikus zónából észak felé kiterjedõ magasnyomás, és a belõle északkelet felé elinduló roppant mennyiségû meleglevegõ mozgási energiája nem engedi a messze délre lenyúló meridionális hullámok kialakulását. 2006/2007-ben igen erõs volt a ciklogenezis a polárfronton (nyilván a nagy hidegbázis következtében), de a ciklonok az említett ok miatt nem tudtak dél felé "megnyúlni", izobárjaik kis térrészre szorultak össze. Ez lehetett az oka a pusztító januári viharoknak Észak-Európában.
A térítõi magasnyomás aktivitása igen erõsen, -ha nem alapvetõen- befolyásolja a NAO értéket. Ha a déli magasnyomás elõretör, a ciklonok visszahúzódnak a sarkok közelébe, akkor magas a NAO. Meggyõzõdésem, hogy ez nálunk a légnyomás viselkedésében is megnyilvánul. Ilyenkor kis légnyomás-süllyedéseket nagy emelkedések követnek, a középérték magas. Makacs téli zonalitás, enyhe idõ esetén mindig ez a helyzet. A légnyomásváltozások jellege hosszú ideig változatlan marad, ez, és a magaslégkör hõmérsékleti anomáliái (és a NAO , AO is,mellyel összefüggenek) hosszabb periódusidejûek, mint a frontok hordozta idõváltozások. Ezeknek szapora hullámzása az elõbb említett hosszú hullámokra szuperponálódik. E "rejtett" , hosszú periódusidejû hullámzás határozza meg a hétköznapi idõjárás "stílusát." Minthogy ilyen lassú "stílusváltozások" vannak az idõjárásban, számomra nem tûnik reménytelennek hosszútávra is mondani valamit. Persze nem egy napra, egy hétre lebontott dolgokat, azonban bizonyos jellegzetesség elõre látása nem lehetetlen.
Például a mostani rendkívüli légnyomás-esés (és az, hogy nem túl magas értékrõl szállt igen alacsonyra) nem sugall magas NAO-s szituációt.(Úgy tudom, elég alacsony mostanában a NAO) Ebbõl kifolyólag hosszas téli zonalitás, dél-európai erõs AC északra tolódott nyugatiáramlásos szalaggal elég valószínûtlen a késõbbiekben is.