Két kulcskérdés van, amit fel kell tennünk: 1.Bekövetkezik-e az a makroszinoptikai átrendezõdés, amit a modellek most már egyre jobban sugallnak? (ék-i nagy AC)
2. Mennyire lesz ez tartós? Ha pár napig áll csak fenn, aztán újra elõtérbe kerülnek az északatlanti ciklonok, akkor bizony a télvárók reményeinek fuccs. Ha huzamosan megmarad (legalább egy-két hétig, vagy még tovább), úgy szinte biztos, hogy a mi idõjárásunk gyökeres átalakulását vonja maga után -meghatározó szerephez jutnak a sarki-szárazföldi légtömegek. Egyetértek azokkal, akik úgy vélik, a hideglevegõ térhódítása (amennyiben sor kerül rá) lassú folyamat lesz. Ami keletrõl, északkeletrõl jön, az mindig lassan jön -ellentétben az atlantika gyorsvonati sebességgel mozgó frontjaival.
Szóval egyelõre többesélyesnek látom a dolgot, az viszont elég valószínûnek látszik, hogy a rendkívül alacsony légnyomású, szeles idõszakot nyugodtabb fogja követni, az anticiklonok fokozatos térhódítása szinte biztos. A rekordközeli enyheség ezzel párhuzamosan megszûnik, és az átlagos hõmérsékletû, kontinentális irányítású idõjárás megteremti legalább a lehetõségét a decemberi komolyabb hidegeknek.