Áron, gondolom, édesapád az erdõkben élõ feketerigókra gondolt, õk ugye hivatalosan rövid távú vonuló madarak a mai napig, elletétben az urbánus életmódra pár évtizede (esetleg évszázada) ráállt feketerigókkal, akiknek eszükben sincs vonulni, mert bõven találnak kaját a városokban. Itt Vp-ben nem hiányoznak a rigók, amikor reggelre megyek melóba, ugyanúgy ott sétafikálnak a járdán, rájuk lehetne lépni, itt csettegnek hajnalban az ablak alatt (most is), muteréknál felzabálják a kirakott hibás almát, stb.

Ami viszont városon is észlelhetõ, az a cinkék bandázása, õk speciel már járának az etetõre (járnak is, csak még nincs kirakva kaja), bejönnek az õszapók is. a fenyvescinkék már kizabálták a közeli ezüstfenyõk tobozait, pedig tuti, hogy fenn a Látóhegyen van még az ottani tobozokban mag.

Varjú-témára: persze, alapvetõen mezõgazdasági területeken táplálkoznak, ilyenkorra ott nem nagyon van már mit, így logikus, hidegtõl függetlenül, hogy az ember közelébe húzódnak. Azonban a Kelet-Európai Síkság felõl még nem jönnek, õk majd akkor, ha OTT igazán TÉL lesz. Aki olyan helyen él, hogy nem találkozik nyáron a varjakkal, annak ilyenkor feltûnõ az is, ami nem nagy mérvû "bevándorlás". Borzasztóan távol vagyunk attól, ami a hetvenes években volt, amikor elhajlott az antenna a ráülõ több tucat varjú súlyától, s a parkokban ott totyorogtak százával minden télen...