Én meg azt írtam valamikor az õsz közepén, hogy a tél elsõ fele valószínûleg változékony idõt hoz, nagy térbeli és idõbeli hõkontraszttal, sok csapadékkal. Ezt a véleményemet az akkor makacsul fennálló ill. visszatérõ makroszinoptikus képre alapoztam, és arra a feltételezésre, hogy ezen kép jó ideig fenn fog maradni. Az általam írtak nagyrészt beigazolódtak, de lehet mondani, ez nem prognózis, csak általánosságok, "nesze semmi, fogd meg jól".
A lényeg, hogy a fent említett makroszinoptikus képben mostanában alapvetõ változás kezd mutatkozni. A régebbi felállást egy Skandináviától ék-re levõ jegestengeri alacsony nyomás, az ettõl nyugatra fekvõ Grönland-Izland környéki AC (mely hosszú nyúlványt "növesztett" dny felé az Atlanti óceánon) és az Izlandtól nyugatra levõ vizekre szorult, de ott igen aktív "izlandi" minimum jellemezte.
Mostanra mindez úgy módosult, hogy az északnyugati AC meggyengülni látszik, ezzel párhuzamosan az azori magasnyomás, mely eddig nagyon jellemzõ módon vagy hiányzott, vagy csökevényes formában volt meg, jelentõsen erõsödik. A fentiek valóban a zonalitás felé billentik a mérleg nyelvét még akkor is, ha az izlandi minimum aktivitása nem fokozódik.
A hatás már mutatkozik idõjárásunkban: a légnyomás átlagértéke növekedett, nincsenek mediciklonok, az eddiginél lényegesen szárazabbá vált az idõ. Az alapfelállás továbbfejlõdésében a következõ utak képzelhetõk el:
1. Visszáll az eredeti állapot. Erre szerintem akkor van esély, ha rövid idõn belül sor kerül rá. Minél tovább állnak fenn az említett változások a makroszinoptikai képben, s minél kifejezettebben jelentkeznek, annál valószínûbb, hogy a következõ idõszak alapjellegzetességévé válnak.
2. Ha valóban alapjellegzetességé válnak, akkor a tél további részéban bizony tényleg zonalitásra lehet számítani - pontosabban és sokkal inkább, ény-i irányításra. Ez változékony, szeles, viszonylag enyhe idõt eredményezne mérsékelt csapadékmennyiséggel. A csikorgó hidegtõl, nagy havaktól feltehetõleg búcsúznunk kéne.
3. Van még egy lehetõségünk, "fekete lónak" ott van a szibériai maximum. A keleties irányítás eddig még nem nagyon szólt bele az idõjárásunkba. A modellek ugyan töbször is utaltak az ék-i magas nyomás erõsödésére, de az végül soha nem tudott meghatározóvá válni.
Nemrég is volt olyan futás, mely az azori maximum erõsödésével párhuzamosan a szibériait is kifejlesztette, Vojejkov-tengelyt mutatott. A tegnapi futások szintén utaltak a keleti nyomásemelkedésre. Ha ez valósulna meg, az könnyen semmissé tehetné az elõzõ két pontban leírtakat. Ha szibériai eredetû, magasnyomású légtömegek uralkodnak felettünk, akkor majdnem édesmindegy, mi történik az Atlanti-óceánon. Én az ék-i irányítás kifejlõdésében látom az egyik, ha nem az egyetlen lehetõséget arra, hogy az idei télen még komoly fagyos, havas idõszak lehessen.