Meteorológiai társalgó

Abszolút. Csak meg kell nézni, hogy mennyi millió köbméter víz robog ki jelenleg a hegységből a kisvízfolyásokon, patakrendszereken keresztül (mind a mellett, hogy égi áldás volt minden cseppje), szinte hasznosítatlanul, a betonkemény talajra hullott felhőszakadásszerű intenzitásoknak köszönhetően.

A látvány üdítően csodás, a hang mennyei zene, csak legalább, ha már lezúdult a meredek hegyoldalakon, akkor fognánk meg ezt a folyékony aranyat és tároznánk be erdei tókákba, természetes kialakítású gát és lépcsős tórendszerekbe...eggyel nyugatabbra ezt remekül művelik, de van hazai példa is erre (pl. Kaszó Zrt. LIFE projekt)...erdei vízvisszatartás a kulcs...

Az alábbi két kiragadott kép a sok közül, szombat délután készült...holnap kíváncsi vagyok mennyire zúgnak még a zúgók... 

És, hogy egyszer végre a kérdésre is időben válaszoljak. Legjobb tudásom szerint az erubáz talaj, az elég ritka talaj altípus. Eredetileg jégkorszaki reliktum, tehát nem éppen ma képződött. A kőzetfüggő talajfőtípus egyik altípusa, vulkanikus hegységeinkben ez elsősorban az andezitet jelenti. De a Börzsönyben is alig van belőle, bükkösök pedig nem tenyésznek rajta. Azok a ranker talajokon és főleg a barna erdőtalaj típusokon növekednek.

Az erubáz elég szélsőséges talaj, ha magas a humusztartalma is. Télen szétfagy, nyáron rommá repedezik. Nem éppen a bükk kedvence..inkább csak déli kitettségű. meredek hegygerincek, hegyoldalak itt-ott előforduló mozaikos talajtípusa. Főleg, a virágos kőrises-molyhos-tölgyesek, esetleg mészkerülő tölgyesek, és leginkább szilikát-szilagyepek, lejtősztyepprét élőhelyek jellemzik.

A bükk az üde, nedves barna erdőtalajokon szeretne nődögélni felfele, ha lenne elég üdeség, és egyenletes eloszlású nedvesség az utóbbi 5 évben.

A lézerszkenneres méréseink szerint viszont nincs magassági növekedés, vagyis mennek a víz után és a csak a gyökérzet fejlődik. (A bükk is képes mély karógyökérzetet fejleszteni ha muszáj, a terebélyes gyökértányérja mellett). Termőhelytől függ milyen mélyre tud hatolni, azért itt, ezeken a sziklás, kőgörgeteges ranker talajokon igen hamar  szálkőzetbe ütközik. Így főleg vertikálisan, szélességben próbál kompenzálni.

Egyetlen középkorú (60-70 éves) egyed, a párolgási mérések alapján, egy meleg nyári napon 300 litert elpárologtat, hogy a saját mikroklímáját biztosítani tudja. Ez állományban működik persze igazán. Hiszen valójában nem csak az erős, 80-90 százalékos árnyalása miatt van jóval hűvösebb egy bükkösben, hanem abból az egyszerű fizikai törvényszerűségből fogva is - és ez a hangsúlyosabb -, hogy a párolgás hőelvonással jár. Ha egy 20 hektáros bükk katedrálisban hektáronként 120-140 egyed éldegél, akkor lehet szorozni, hogy ez naponta mennyi vizet emel ki a talajból. Ha közben az állományt átfújja a délkeleti, keleti sztyeppe szél heteken át, akkor elő lehet venni a hatványtáblát...