Most már vitathatatlan a makrocirkulációban mostanában beállt változás ténye. A változás elég tartósnak tûnik, és lényege a következõ:
Az eddig nagyon jellemzõ északatlanti (Izland környéki) AC gyakorlatilag felszámolódott. Ezzel egyidõben jelentõsen megerõsödött az utóbbi idõben harmatgyenge azori maximum. Emellett a szibériai-keleteurópai magasnyomás is erõsödött -Észak-Oroszországban is megjelent az 1040 hpa-s izobár. Érdekes módon az izlandi minimum nem erõsödött különösebben feltûnõen.
Az Atlanti-óceánon történtek nálunk mindenképp a zonalitás felé billentik a mérleg nyelvét, mégis, kifejezett zonális áramlás létrejöttére Közép-Európában nem számítok, tekintve az elég erõs ék-i AC-t, és az azori AC idõnkénti észak felé, a Brit-szigetek irányába való terjeszkedését.
Úgy tûnik, félblocking-szerû szituáció fog fennállni, mely elmehet a kvázi zonalitás irányába, méginkább a teljes blocking felé. Bár a modellek a nyugatias légmozgás erõsödését valószínûsítik Észak-Európában a következõ idõszakra, mégis úgy látom, nálunk AC dominancia valószínû szárazföldi irányítással. Atlantikus vagy szubtropikus légtömegek beáramlására belátható idõn belül elég kevés esély mutatkozik.