Felemás érzésekkel utazom minden nap Szegedre.
Egyrészt öröm látni, hogy Hódmezővásárhely és Szeged térsége fellélegezhet kicsit, szinte hallani a természet sóhajtozását. A kukorica úgy jön ki a földből, mintha húznák felfelé. nevet Aztán amikor jövök haza és Székkutasnál jön a bal kanyar utáni pusztaság, ott egy kicsit még az életkedvem is elmegy a kiégett fű és rengeteg elszáradt fa látványa miatt. A tengeri persze itt még alig és inkább foltokban bújt ki a talajból...