Azon gondolkodom, hogy a modellek állandó ingadozásában a skandi AC-kontra atlanti minimum tekintetében nem játszik-e fõszerepet az északkeleti vastag hótakaró. Tudjuk, a szárazföld téli idõjárásában döntõ tényezõvé tud válni. Ezekben a napokban általában északkelet felé figyelek, de már a tavalyi télen is megfigyeltem a következõket: ha ciklon éri el a Skandináviától keletre fekvõ területet, ott a hideg hirtelen megenyhül (pl. -25 fokról felemelkedik -10-re) Aztán 1-2 nap múlva, ha a ciklon távozott vagy feltöltõdött, újra -25 fok van, vagy még hidegebb. Szerintem egyértelmû, mi játszódik le: a felhõs ég és a csapadék gátolja a kisugárzást (plusz enyhébb levegõ érkezik a magasban), ezért a melegedés. Mindeközben vastag friss hótakaró képzõdik, jó levegõs, hõszigetelõ. Igy aztán a ciklonáris hatás megszûntével a kiderülõ ég alatt még mélyebbre száll a hõmérséklet, mint amilyen annak elõtte volt. És a kisugárzás, a lehûlõ felszíni légréteg erõsíti az AC-t. Mindez elég gyakran, 2-3 napos idõközökben követi egymást.
Kérdésem: elképzelhetõ-e, hogy ez a gyors váltakozás készteti a modelleket a "billegésre" a skandi AC erejét, és azon keresztül Európa idõjárását illetõen?