Elõfeltevések: A mostani idõjárási helyzet tipikusan két akciócentrum egyensúlyán alapuló, "szkanderezõ" szituáció. Stacionárius állapot jött létre, még akkor is, ha jelenleg a hideg felé billent is a mérleg nyelve. Ez az állapot elég hosszasnak ígérkezik, mert a két akciócentrum hatásával sokáig számolnunk kell, és ezek erõviszonyaiban sem várható lényeges eltolódás. Nézzük, hogy miért: az említett centrumok természetesen a szibériai maximum és az északatlanti minimum. A szibériai maximum egyelõre fejlettsége csúcsán van, nyugat felé terjeszkedtében létrehozott egy nagyon stabilnak tûnõ északkelet-európai anticiklont. Az anticiklonban a vastag hótakaró és a derült ég által kifejlesztett kisugárzási öngerjesztés érvényesül. E circulus viciosust csak a rövidülõ éjszakák és hosszabbodó nappalok elõidézte energiamérleg -eltolódás lesz képes széttörni. Ebbõl adódóan a hideg AC felszámolódására vagy nagymértékû visszahúzódására március közepénél elõbb nemigen lehet számítani.
Hasonló a helyzet az északatlanti minimummal is. Tél végén az észak-déli hõkülönbség viszonylag kicsi, mert már az alacsonyabb szélességek is lehûltek (ld. Földközi-tenger). Ezért felgyorsuló zonális áramlatoknak, és azok beörvényesedésének nincs meg a táptalaja. A ciklontevékenység egyelõre csipkerózsika-álmát alussza -feléledni akkor fog, mikor az emelkedõ napállás miatt felmelegedõ déli tájak kiélezik majd a hõkülönbséget: szintén március közepe táján. Ekkor az atlanti ciklonok legyõzik a szárazföldi AC-t, a légmozgások várhatóan felgyorsulnak felettünk.
Ezután nézzük, mit mutat a modell. A tegnap esti ECMWF futás március 2.-ig (addig lát el) végig stabilan adja az északkeleti anticiklont Skandináviától keletre. Az idõszak vége felé kissé közelebb jön a ciklontevékenység a szárazföld centrumához, mögötte viszont megerõsödik és észak felé terjeszkedik az azori AC. Ez keleten összekapcsolódik a skandináv anticiklonnal, így végre az Északi- tengertõl az Uralig terjedõ, zonális magas légnyomású terület áll elõ (Vojejkov-tengely?) Ettõl északra, Észak-Skandináviában atlanti-óceáni légtömegek áramlanak ny-ról k-re. Tulajdonképp hatalmas MASZFEJ-nek foghatjuk fel a helyzetet: északon enyhe óceáni légtömegek, míg délen kontinentális hideglevegõ.
Milyen következményekkel járhatnak e folyamatok a mi idõjárásunkra nézve? Elõször is, számottevõ meleg advekció a mutatott cirkulációs sémában kizárt. Hidegadvekció lesz, de elég gyenge. Jó, mérsékelten hideg idõk néznek ki ebbõl. Az elmúlt hetek száraz idõszaka sem valószínû, hogy most érne véget: bár a mediciklonok ott "portyáznak" a Földközi-tengeren, nem várható, hogy középpontjukkal fölénk tudnának helyezõdni. Következésképp a csapadék elég kevésnek ígérkezik a következõ cca 10 napra, de ahol esik, ott nagy valószínûséggel hó lesz. Köszönhetõen az AC közelségének, a légmozgások elég gyengék maradnak. (Bizonytalansági tényezõnek ott vannak a szeszélyes mediciklon-pályák. Ha valamelyik mégiscsak északabbra téved, az keresztülhúzza a fenti latolgatásokat. Ekkor lehetne melegadvekció, sok csapadék, de intenzivebb hidegelárasztás is ciklonpályától függõen.)