Elõször is gratulálok ahhoz, hogy mindvégig magabiztosan kitartottál a szibériai maximum megerõsödésében, és annak Európára gyakorolt hatásában. Ugyanakkor engem meglepett az elõjelek és a december után az izlandi minimum viszonylagos erõre kapása, pont amikor már gyengülnie kellett volna, szerintem ez igencsak közrejátszott abban, hogy legalábbis Közép Európában nem következett be az "évszázad tele" kacsint . Noha minden feltétel adott volt már december végétõl, bizony kicsit várni kellett a szibériai maximum hatásaira. Történt valami januárban, ami foglalkoztat, amire nem tudok rájönni. Szerintem a kulcs valahol az amerikai partoknál, esetleg a La nina hatásokban keresendõ, de nem tudom. Nem egészen értek egyet azzal, hogy az izlandi minimum nem volt képes hatása alá vonni Európa idõjárását. Egészen sokáig akadályozta a szibériai maximum térnyerését, egyben jelentõsen akadályozta a garantáltan változékony téli idõt eredményezõ brit blokkok felépülését. Jelen tartós átlag alatti idõjárás folyamatosságát is egy "szerencsés" együttállás valósítja meg, a keleti AC után-mellett felépülõ bloking személyében. A januári események azért foglalkoztatnak, mert egy trend látszott megtörni akkor, amikor tél tábornok szinte nyerõ helyzetbõl indulhatott, talán eme változás, amennyiben hosszabb távú folyamatokat is érinthet, egy fogódzó lehet a következõ hónapok idõjárására, csak jó lenne tudni, mi is történt. Elemzésedet érintve ezért nem lépnék át nagyvonalúan a januári-februári zonális jellegû intermezzok felett.