Igen, január elején történt valami. A változás lényege jól meghatározható: megszûnt a makacs, kiújuló brit blocking -illetve, tekintettel az északkeleti blokkoló AC megjelenésére, azt is mondhatnánk, keletebbre helyezõdött.
Ezzel párhuzamosan megerõsödött a sokáig szinte hiányzó azori maximum. Valamelyest talán az izlandi minimum is aktívabbá vált (bár ezt nem éreztem különösebben feltûnõnek). Ez utóbbiak eredõjeképp kétségtelenül a zonalitás irányába mozdultak a folyamatok, de annak mértéke még az átlagos télre jellemzõt se érte el meglátásom szerint, nemhogy a zonális telekét. Például, igazi atlanti "futószalag", sorozatfrontok a télen egyáltalán nem is voltak. A hiányzó, ill. a kontinens keleti peremére szorult hidegleszakadások és a megerõsödött azori AC együttes hatására a mediterrán ciklontevékenység erõsen lecsökkent, legalábbis az elõzõ állapottal összehasonlítva.
Az utóbbi hetekben a januári helyzet is módosult annyiban, hogy újra teret nyert a blocking és a meridionális áramlási képek, de most északkeleti blokkoló anticiklonnal. Az azori magasnyomás visszahúzódott a kontinens centrumából, és újra megjelentek a mediterrán ciklonok.
Jelenleg itt tartunk. S hogy mit hoz a jövõ? -elég nehéz tippelni rá. Észrevételeddel ellentétben nem kerülte el a figyelmemet a zonalitás erõsödése. Ez, -különösen a több, mint egy évig tartó, gyakorlatilag zonalitás-mentes idõszak után- elég feltûnõ.
Azonban azt, hogy a nyugati áramlás gyakoriságának növekedése tendenciává válik, még korai kijelenteni. Azt majd a tavaszi hónapok fogják, bizonyos mértékig, megmutatni. Az biztos, hogy az idõjárásban hosszútávú kiegyenlítõ mechanizmusok mûködnek: hosszú meridionalitás nagy valószínûséggel a zonális áramlási képek irányába billenti a mérleg nyelvét, és viszont. Érdekes momentum a naptevékenység alakulása is. Az elhúzódó, rendkívül alacsony minimum egybeesése a szokatlan áramlási musterekkel sokat sejtetõ. Bár talán merész kijelentés egy amatõrtõl, aki nem légkörfizikus, de azért megkockáztatom: úgy tûnik, hogy az alacsony naptevékenység a térítõi magasnyomású öv gyengülésével, a szubarktikus alacsony nyomás délebbre helyezõdésével, a westdrift csökkenésével, alacsony AO és NAO értékekkel jár.
Ha ez így van, célszerû lesz odafigyelnünk a naptevékenység alakulására. Ez jelenleg növekszik, azonban hogy eléri-e azt az aktivitást, ami a múlt század közepének-végének maximumaira volt jellemzõ, avagy az 1800-as években szokásos nívón marad, még kérdés. Mindenesetre roppant érdekes lesz a hemiszférikus cirkuláció megfigyelése ennek tükrében.