Így van.
A bárikus mocsárhelyzet egy nyomási elrendezõdés, kialakulásában a talajnedvesség nem játszik szerepet. Hogy hogyan alakul ki, lentebb írtam (én tartom, hogy ez gyakran visszatérõ folyamat lehet nyáron). A mocsárhelyzetben pedig, mint tudjuk, lokális (vagy mezo-) skálán alakulnak ki szét- és összeáramlási zónák. Az utóbbiakban a konvekciót segíti a konvergencia, mint egy kényszer. A talajedvesség itt jön be:
Minél nedvesebb a talaj, annál többet párologtatnak a növények, és ebben bizony igen nagy különbségek vannak; ez a nedvességkonvergencia mértékét is erõsen befolyásolja, valamint pusztán a több nedvesség az általa alacsonyabbra hozott kondenzációs szint segítségével nagy mértékben tudja növelni a labilitást.
Idén a konvektív események eddig szinte rendre csalódást keltettek (talán egy kivétellel). Meggyõzõdésem, mint ahogy pár esetben egyértelmûen ki is derült, hogy ennek egyik fõ oka a rendszeresen száraz alsó légréteg volt. Amíg ezen nem segít egy igen komoly, tartósan fennálló MNSZ, ami idehozza a Földközi-tengert, addig itt szerintem nem lesz jelentõs konvektív esemény. Ráadásul az állandó közeli AC-k miatt esélyünk sem volt tartós erõs DNY-i áramlásra sem eddig, nem hogy MNSZ-re.

A másik megfigyelésem, ami már globális téma:
Tavaly is és idén is tavasszal rendkívül gyenge az iráni minimum. Ez a már melegedõ Közel-Kelet és a még hideg Szibéria közötti hõkontraszt hatására alakul ki a tavasz második felében, és júniusban is még aktív. Erõs szívó hatása erõsíti a zonális áramlásokat Európa fölött. Ilyenkor ismét gyakori a viharciklon, mely a nagy szelet azonban nem az alacsony nyomása miatt, hanem gyors mozgása miatt hozza (szóval a nyomásemelkedés a HF mögött ekkor is gyors, csak más okból). Jellemzõje még, hogy a már meleg levegõre ráfutó hidegfront heves konvektív eseményeket tud produkálni. A májusi squall line-ok leggyakrabban ehhez az eseményhez köthetõk.
Minél jobban melegszik tavasszal a Közel-Kelet, annál erõsebb tud lenni ez a ciklon, és annál erõsebb Európában a zonalitás. A tavalyi és idei feltûnõ gyengesége következménye lehet annak, amit lász említett, hogy ezek a területek kevésbé melegednek most. Tavaly más volt a helyzet, a sokáig aktív Fekete-tengeri ciklonok ideje korán bemelegítették Szibéria déli részét, tehát szintén kicsi volt a hõkontraszt, ezért volt gyenge akkor az iráni ciklon.
Ha ez a helyzet marad, akkor idõjárásunk jellegében a nyárra nézve a mostanihoz hasonló lesz, meleg, száraz (azért a mostani 25-28 fokok a jelenlegi makrohelyzethez képest inkább átlagosnak mondhatóak, ám júliusban ugyanehhez a helyzethez a 35°C körüli Tmax értékek a szokásosak), olykor – bár nem a legütõsebb – konvektív eseményekkel tarkított.