Elismerem, tényleg nem csípem a nagy meleget. Nyilván van valamennyi szubjektivitás a vélemény-alkotásomban, különben valószínûleg nem látogatnék egy amatõr meteorológiai fórumot. Azonban ha megnézed az ECMWF geopotenciál-T850 térképeit, nem lehet nem észrevenni, hogy jún.5.-tõl jún.11.-ig az izotermák folytonos, erõs mozgásban vannak a kontinens belseje felé, a hûvös levegõ bizony felénk "menetel". Innen a feltételezés, hogy az idõszak végére jelentõsebben lehûl az idõ, nagyobb valószínûséggel a Dunántúlon.
A medárdi KÜN egyébként se tarthat örökké, és tapasztalat szerint kétféle kimenetele lehet:
1. A fülledt meleg, záporos-zivataros napokat advektív lehûlés követi. Azaz eleinte csendesesõs, szeles idõszak áll elõ, majd az idõjárás (átmenetileg) megnyugszik.

2. A KÜN elõoldali helyzetben szûnik meg, kiszáradás és felmelegedés következik. Ez esetben kánikulai napoknak nézünk elébe, s könnyen kialakulhat az az állapot, amit én "szupernyárnak", "ötödik évszaknak" nevezek: 32-37, 33-38, sõt 34-39 fokos maxik, perzselõ napsütés, igen erõs UV sugárzás.

Jelen helyzetben engedtessék meg nekem annyi (tényekkel megtámogatott) szubjektivitás, hogy az elsõ lehetõséget tarthassam valószínûbbnek.