A tiszai ártér lecsapolás, kanyarátvágások első lépcsőjét az 1860 - as évek hírhedt aszálysorozatával jutalmazta a természet. Szerintem illúzió számottevő árterület visszaadása a Tisztának, mert milliárd érdekét sért. A sok infrastruktúra (számtalan mammon templom, azaz bevásárlo központ) ami ilyen területekre épült, de lakó ingatlanok, még számtalan dolog is. Ott van az uniós támogatásokra épülő gabonamaffia, ami már legény korom óta beszántott minden rétet, legelőt, ami századokig nem volt szántó. Ahhoz hogy ez változzon állami, diktatorikus kisajátításokra lenne szükség (Most is van joga bizonyos esetekben az államnak), de ez polgárháborús állapotokkal járna. Könnyű dumálni, "vizet a tájba", amikor két egymás mellett gazdálkodj nem tud megegyezni, mert az egyiknek belvízhajlamos a területe. Az 1800 - as évek kisjégkorszaki legcsapadékosabb századában releváns volt valószínűleg szabadulni a víztől, persze mai szemmel el lett baxva nem kicsit. Nem tudom a természet végül mit bír kiharcolni az emberi érdekekkel szemben, vagy merünk e vegletesen kiszáradni, a talajvíz szintjét tovább csökkenteni. A lehetőség adott lenne egy körkörös vízrendszerű Tisza esetén, a legrosszabb időszakokban is pár évente lehetőség lenne "vizet  tájba" akcióra, de hogy mikor jön el a cselekvés ideje, ha eljön egyáltalán...