A június utolsó napjaira várt elõoldali helyzet még szerintem sem fog lényegesen különbözni az elõzõektõl: átmeneti szituáció lesz az ÉNy-ról érkezõ újabb hidegfront elõtt. Én is úgy gondolom, hogy a hõmérséklet "hullámvasutazása" nem egy hirtelen fordulattal, hanem fokozatosan fog megszûnni júliusra, miután a ciklonpályák lassan-lassan északabbra tolódnak, a hátoldali hidegöblítések munícióját adó sarkvidéki hidegtartalékok fogynak, az elõoldali melegbeáramlások pedig egyre erõsebbek lesznek. Aztán valamikor júliusban az egyik gyengébb HF nyomában már meglesznek az alapjai egy olyan, önmagát erõsítõ meleg magnak a kontinens felett, ami már visszaveri a következõ HF próbálkozását.

Pusztán éghajlati, valószínûségi alapon is ez a forgatókönyv esélyes. A három nyári hónapunk közül épp a hasonló szituációk miatt lett június a legváltozékonyabb és a legalacsonyabb átlaghõmérsékletû, és nem véletlenül alakult ki a medárdi "40 nap" hírneve (ami ugyebár július közepéig tart). Frontgyakoriság, változékonyság szempontjából "medárdi" idõjárásunk van a javából, még ha a csapadék kevesebb és hektikusabb is, mint a szólásmondásban. Az ilyen idõjárás pedig tipikusan a nyár elejére jellemzõ, a második felében már igen ritka madár.

Persze azt nehéz megmondani, hogy pontosan mikor érkezik el a váltás... A fáklyát figyelve az elmúlt 1-2 hét tendenciája az, hogy a következõ és azutáni hidegleszakadást mindig gyengébbnek, az elõoldali melegedést pedig erõsebbnek mutatja az elõzõhõz képest, aztán az idõpont közeledtével a hidegcsúcs egyre mélyül, az elõoldali melegcsúcs pedig lassan visszahúzódik a 20°C-os 850 hPa tájáról. Egyszóval, a nyárimádók elõtt egyelõre mézesmadzagokat húzogat a modell, de ez alapján a nyarat temetni még kevésbé indokolt, mint karácsony elõtt a telet.