Szép estét! Erõs naptevékenység (ami sok és nagy méretû foltcsoportot jelent a napfelszinen) idején nem csak a szoláris ibolyántúli sugárzás intenzivebb, hanem a Nap külsõ mágneses terébe kijutó, görbült pályán haladó napplazma is. Utóbbi mindig és csakis a pólusoknál éri el bolygónkat. A sztratoszférát valamelyest felmelegiti, eközben ott örvények képzõdnek, azok pedig kapcsolódnak a troposzférikus ciklonokhoz. Naptevékenységi maximumkor túlnyomórészt a sarkkör táján idéz elõ a trópusokon ismert hurrikánokat, amelyek igen hidegek, rettenetes szelek fújnak - de végül is a magas szélességeken tombolnak, nem jutnak lejjebb. Amikor a napfoltok belsõ, kompakt magja, az umbra tartósan, egy-két héten át a Föld átmérõjének a kétszeresét - kb. 25 ezer kilométert - meghaladja, akkor a poláris ciklon hidegfrontjával akár Észak-Afrikáig is lejuthat, ahogyan természetesen hozzánk, a Kárpát-medencébe, "rossz" idõt, nagyobb csapadékot, erõs, viharos szelet és jelentõs lehûlést okozva. (Az ilyen jellegû napfoltok meglehetõsen ritkák, s hatásuk nálunk nem tart 3-4 napnál tovább - a téma kedvenc kutatási területem az 1970-es évek eleje óta.) A napplazma - az ismertetett jelenségek miatt - valóban akadályozza/akadályozhatja a terresztrikus hõkisugárzást kimondottan a pólusokon. (Tapasztalatom szerint az idõjárásunkat befolyásoló naphatás jóval rövidebb idõ, 10 nap, legtöbb 15 nap alatt már bekövetkezik.)