Meteorológiai esélylatolgatások
Bár ez inkább a Globális jelenségek vagy az Éghajlatváltozás rovatba illik, de mivel ide írtad a kommentedet, itt is fûzöm hozzá a gondolataimat (modik remélem, megértõk lesznek).
Véleményem szerint nagyon fontos jelenség az, amit leírtál, ha van éghajlatváltozás vagy ingadozás, akkor ez nyilván oda tartozik.
Igen, a zonalitás határozottan ritkább lett, fõképp, ha a 70-es, 80-as évekkel teszünk összehasonlítást. Illetve, kissé finomítani kell ezt a megállapítást oly módon, hogy a zonalis légáramlás nem hatol olyan mélyen a kontinens belsejébe. Az Atlanti-óceán fölött most se ritkák a nyugatias légpályák. Fölöttünk, s még inkább tõlünk keletre, ezzel szemben leggyakrabban meridionális áramlások uralkodnak. Tulajdonképp érthetõ a dolog: a zonalitásnak nemcsak idõbeli, de térbeli eloszlása is van. A ciklogenezis a polárfrontnak Izlandhoz közel esõ részein folyik elsõsorban, az itt képzõdött fiatal ciklonokban az örvényesedés kezdeti stádiumban van, a polárfront zonális légmozgásai még nem váltanak meridionálisra. Ahogy múlik az idõ, a ciklonban növekszik az örvénylés, lassacskán megjelennek a meridionális áramlások, s közben a légörvény kelet felé mozdul el. Mire a szárazföld belseje fölé ér a ciklon, az áramlási kép már meridionális.
E folyamatot törvényszerûnek látom: európai viszonylatban keleten gyakoribb a meridionalitás, nyugaton a zonalitás. Az általad említett változás kulcsa, hogy a ciklonok kelet felé való vándorlása erõsen lelassult, ezért már nyugaton örvényesednek, a gyakori meridionalitás területe nyugatabbra jött. Hogy mitõl lassult le a légköri képzõdmények áthelyezõdése, az jó kérdés. Én bizonyos idõbeli egybeesések nyomán arra gyanakszom, hogy a tartósan csökkent naptevékenység áll a háttérben (a légkörfizikai mechanizmus is felderített). Persze lehet, hogy nem ez a fõ, vagy az egyetlen ok. A lényeg, hogy véleményem szerint egyhamar nem fog megszünni a ciklonok stagnálási hajlama, s ezzel együtt a meridionális áramlásokra való hajlam. Ennek hétköznapi idõjárásra gyakorolt hatásai nagyok: nagyobb ingadozások a hõmérséklet-menetben, gyakoribb tartós csapadék, vagy szárazság. Ezeket a változásokat leírták már mások, de általában a "globális felmelegedés" számlájára írták. Íme, a meglátásom szerinti igazi ok.
Véleményem szerint nagyon fontos jelenség az, amit leírtál, ha van éghajlatváltozás vagy ingadozás, akkor ez nyilván oda tartozik.
Igen, a zonalitás határozottan ritkább lett, fõképp, ha a 70-es, 80-as évekkel teszünk összehasonlítást. Illetve, kissé finomítani kell ezt a megállapítást oly módon, hogy a zonalis légáramlás nem hatol olyan mélyen a kontinens belsejébe. Az Atlanti-óceán fölött most se ritkák a nyugatias légpályák. Fölöttünk, s még inkább tõlünk keletre, ezzel szemben leggyakrabban meridionális áramlások uralkodnak. Tulajdonképp érthetõ a dolog: a zonalitásnak nemcsak idõbeli, de térbeli eloszlása is van. A ciklogenezis a polárfrontnak Izlandhoz közel esõ részein folyik elsõsorban, az itt képzõdött fiatal ciklonokban az örvényesedés kezdeti stádiumban van, a polárfront zonális légmozgásai még nem váltanak meridionálisra. Ahogy múlik az idõ, a ciklonban növekszik az örvénylés, lassacskán megjelennek a meridionális áramlások, s közben a légörvény kelet felé mozdul el. Mire a szárazföld belseje fölé ér a ciklon, az áramlási kép már meridionális.
E folyamatot törvényszerûnek látom: európai viszonylatban keleten gyakoribb a meridionalitás, nyugaton a zonalitás. Az általad említett változás kulcsa, hogy a ciklonok kelet felé való vándorlása erõsen lelassult, ezért már nyugaton örvényesednek, a gyakori meridionalitás területe nyugatabbra jött. Hogy mitõl lassult le a légköri képzõdmények áthelyezõdése, az jó kérdés. Én bizonyos idõbeli egybeesések nyomán arra gyanakszom, hogy a tartósan csökkent naptevékenység áll a háttérben (a légkörfizikai mechanizmus is felderített). Persze lehet, hogy nem ez a fõ, vagy az egyetlen ok. A lényeg, hogy véleményem szerint egyhamar nem fog megszünni a ciklonok stagnálási hajlama, s ezzel együtt a meridionális áramlásokra való hajlam. Ennek hétköznapi idõjárásra gyakorolt hatásai nagyok: nagyobb ingadozások a hõmérséklet-menetben, gyakoribb tartós csapadék, vagy szárazság. Ezeket a változásokat leírták már mások, de általában a "globális felmelegedés" számlájára írták. Íme, a meglátásom szerinti igazi ok.