Meteorológiai esélylatolgatások
Ami a telet illeti, nálam is még mindig az enyhe térfélen áll a mutató, állítson bármit a CFS, melynek prognózisait én se veszem Szentírásnak.
Viszont tény, hogy az elõjelek alapján nõtt egy másféle forgatókönyv -blockingos, szárazföldi-sarki irányítású téli idõszakok valószínûsége. A "végtelenített" elõoldal csendben kimúlt, s belátható idõn belül nem is várható a visszatérése. Az ilyen csendes "föhnende" tapasztalatom szerint mindig felhívja a figyelmet makroszinoptikai korszakváltás lehetõségére. Az októberi idõjárás meglátásom szerint perdöntõ lesz a továbbiak szempontjából. Könnyen lehet, hogy sem déliszeles, átlag feletti hõmérsékletû, sem pedig északi áramlásos, hideg nem lesz ez a hónap. Ha marad, ill. visszaáll a zonális tengelyû szárazföldi AC, attól északra nyugati áramlással ( nálunk száraz, csendes idõ -kezdetben napsütés, késõbb tartós ködök) akkor a hidegmagok hajlamosak lesznek megerõsödni.
Érdekes kérdés, vajon a zonális áramlási kép vezet a sarki hideg felhalmozódásához, vagy fordítva: a felgyülemlett hideg tartja fenn a zonalitást, s nem engedi (legalábbis jó ideig) meridionálisra váltani az áramlásokat. Úgy gondolom, mindkét effektus mûködik: a mérsékelt szélességek zonális áramlásai segítik a poláris hideg anticiklonok kialakulásának öngerjesztõ folyamatát. És viszont: ha ezek kialakultak, szintén kumulatív módon megakadályozzák egy ideig a nagy tömegû, szélességi kör mentén egyre jobban felgyorsuló hideglevegõ délre fordulását.
A hidegmag kialakulásának öngerjesztõ folyamatában nagy adag véletlenszerûség is van, ez tény. Ezért egész biztosat a tél várható idõjárásáról talán még novemberben sem mondhatunk. Annyi bizonyos, hogy nagy telek esetén elõzményként szinte mindig megtaláljuk az erõs, zonális anticiklont Közép-Európa felett (bár kivétel persze van: pl. 1981/82). A változékony, szeles, meridionális õszközép és késõ õsz viszont nagyon gyakran téli napforduló körüli zonalitással, enyhe idõvel társul.
Ha némileg egzaktabb módon is megpróbáljuk megfogni a dolgot, akkor megnézhetjük az AO és NAO indexet. Úgy látom, ezek egyelõre nem mondanak ellent hidegebb fajta tél kialakulásának. Igaz, jelenleg gyengén pozitív mindkettõ, és a fáklya sem mutat erõsebb süllyedést, azonban, ha a görbék menetét megfigyeljük, látjuk, hogy az enyhe pozitivitás hullámhegy tetején állt elõ. Egyáltalán nem lehetetlen, hogy a görbék az elkövetkezõ hónapokban újra, esetleg ismételten a negatív tartományba kerülnek.
Viszont tény, hogy az elõjelek alapján nõtt egy másféle forgatókönyv -blockingos, szárazföldi-sarki irányítású téli idõszakok valószínûsége. A "végtelenített" elõoldal csendben kimúlt, s belátható idõn belül nem is várható a visszatérése. Az ilyen csendes "föhnende" tapasztalatom szerint mindig felhívja a figyelmet makroszinoptikai korszakváltás lehetõségére. Az októberi idõjárás meglátásom szerint perdöntõ lesz a továbbiak szempontjából. Könnyen lehet, hogy sem déliszeles, átlag feletti hõmérsékletû, sem pedig északi áramlásos, hideg nem lesz ez a hónap. Ha marad, ill. visszaáll a zonális tengelyû szárazföldi AC, attól északra nyugati áramlással ( nálunk száraz, csendes idõ -kezdetben napsütés, késõbb tartós ködök) akkor a hidegmagok hajlamosak lesznek megerõsödni.
Érdekes kérdés, vajon a zonális áramlási kép vezet a sarki hideg felhalmozódásához, vagy fordítva: a felgyülemlett hideg tartja fenn a zonalitást, s nem engedi (legalábbis jó ideig) meridionálisra váltani az áramlásokat. Úgy gondolom, mindkét effektus mûködik: a mérsékelt szélességek zonális áramlásai segítik a poláris hideg anticiklonok kialakulásának öngerjesztõ folyamatát. És viszont: ha ezek kialakultak, szintén kumulatív módon megakadályozzák egy ideig a nagy tömegû, szélességi kör mentén egyre jobban felgyorsuló hideglevegõ délre fordulását.
A hidegmag kialakulásának öngerjesztõ folyamatában nagy adag véletlenszerûség is van, ez tény. Ezért egész biztosat a tél várható idõjárásáról talán még novemberben sem mondhatunk. Annyi bizonyos, hogy nagy telek esetén elõzményként szinte mindig megtaláljuk az erõs, zonális anticiklont Közép-Európa felett (bár kivétel persze van: pl. 1981/82). A változékony, szeles, meridionális õszközép és késõ õsz viszont nagyon gyakran téli napforduló körüli zonalitással, enyhe idõvel társul.
Ha némileg egzaktabb módon is megpróbáljuk megfogni a dolgot, akkor megnézhetjük az AO és NAO indexet. Úgy látom, ezek egyelõre nem mondanak ellent hidegebb fajta tél kialakulásának. Igaz, jelenleg gyengén pozitív mindkettõ, és a fáklya sem mutat erõsebb süllyedést, azonban, ha a görbék menetét megfigyeljük, látjuk, hogy az enyhe pozitivitás hullámhegy tetején állt elõ. Egyáltalán nem lehetetlen, hogy a görbék az elkövetkezõ hónapokban újra, esetleg ismételten a negatív tartományba kerülnek.