Köszönöm a kiegészítést és javítást, számomra nagyon tanulságos volt. Lehetséges, hogy a második effektus tényleg nem létezik, de az is lehet, én fejeztem ki rosszul magam. Ezért még egyszer nekifutok, megpróbálom más oldalról megfogni, amire gondolok.
Ha nagy tömegû, igen hideg levegõ halmozódik fel a poláris régióban, úgy megnõ a nyomásgradiens, és ezzel együtt az áramlás sebessége is, mely a coriolis erõ eltérítõ hatása következtében nagyjából párhuzamos a szélességi körökkel (északon keleties hidegáramlás, délen nyugatias melegáramlás)
Az áramlási sebesség megnövekedtével az egymással szemben haladó légtömegek határán örvénylések jönnek létre. Ezek növekednek, kimélyülnek, és mérsékelt övi ciklonokká válnak -ezáltal a kezdetben zonális áramlások meridionálisakká lesznek: a hideglevegõ alacsonyabb szélességekre jut el, a meleg pedig magasakra.
Úgy gondolom, hogy miközben a zonális áramlás meridionálisra vált, óriási tömegû levegõ mozgásállapota (sebességének iránya) változik meg. A tehetetlenség törvénye szerint ehhez tetemes erõ szükséges.
Minél nagyobb tehát a hideglevegõ tömege, annál nagyobb a tehetetlensége, annál nehezebb a kezdeti szélességi kör menti mozgását délkör mentire változatatni. Valami ilyesmire gondoltam a második effektus esetében. Egyébként gyakorlati megfigyelés is ezt sugallja: két esetre emlékszem, amikor kivételesen nagy mennyiségû és alacsony hõmérsékletû levegõ halmozódott fel a közelünkben: 1978 december legvége, ill. 1987 január eleje. Mindkét esetben elég vontatott volt a nyugati áramlás északira fordulása. A hideglevegõ a Kárpátok északi lábánál állt, és nálunk még pár napig tomboltak a nyugati, délnyugati szelek.