Valóban nem dõlt még el semmi, ami a tél elsõ felének milyenségét illeti (a második felével most még ne foglalkozzunk). Bár meg kell mondani, a makroszinoptikai körvonalak már jól látszanak. Az izlandi minimum nagyon aktív (ennek hátoldalán kapta meg a Keleti Part a hidegbetörést, s részben ugyancsak ennek köszönhetjük a hosszú ideje tartó délies légmozgásokat itt Közép-Európában). A másik momentum, melyre feltétlenül oda kell figyelnünk, a tartós ill. kiújuló kelet-északkelet-európai AC. Ennek fennállása nyilván összefügg az elõoldalán Kelet-Skandináviától az Uralig terjedõ sávban megfigyelhetõ sarki hidegáramlással. Ezen a területen már hosszabb ideje gyûlik a hideglevegõ, s megfelelõ hótakaró esetén könnyen kialakulhat hidegmag, mely nagy valószínûséggel beleszól(na) idõjárásunk késõbbi alakulásába. Egyelõre a "senki földjén" vagyunk, hol az egyik, hol a másik hatás erõsebb. Lehet olyan kimenetele a dolgoknak, hogy az északkeleti hidegfelhalmozódás megtorpan, a hideg AC leépül és az elõoldali-zonális hatások lépnek elõtérbe. Ebben az esetben természetesen átlagosnál enyhébb idõvel számolhatunk. De megtörténhet ennek az ellenkezõje is: olyan mértéket ér el északkeleten a sarki-szárazföldi légtömegek depoziciója, hogy igen aktív északatlanti minimum befolyása sem tud érvényesülni a hideggel elárasztott Kelet és Közép-Európában. Bár ez inkább csak januártól fordulhat elõ, decemberben igen nagy valószínûséggel erõsen hatnak még idõjárásunkra az északatlanti történések. Talán legvalószínûbb a lász-féle néhány hetes koriszezon száraz faggyal, de lehet ebbõl még komoly zord, havas tél is.
Ami a közelebbi jövõt illeti, a modellek az izlandi minimum gyengülését, az északkeleti magasnyomás erõsödését mutatják, ahogy több elõttem szóló utalt rá. Úgy tûnik, elõoldali intermezzó után valamilyen mértékben elér minket az északkeleti hideg, így november 2. dekádjában határozott hûlõ tendenciát lehet feltételezni. Persze nem okvetlenül fejlõdik ki ebbõl télies periódus, 1993 megismétlõdése nem nagyon valószínû. Az is lehet, végül az északkeleti AC összekapcsolódik a szintén erõs azori magasnyomással, és az AC hídtól északra zonalitás áll elõ, ahogy Anarki utalt rá. Azonban ez sem jelentené feltétlenül téli reményeink végét: az északkeleti hidegmagot ostromló nyugati áramlás nem biztos, hogy szétzilálja azt. Ilyenkor a hótakaró vastagszik a nedves, enyhe légtömegek hatására, ezért az epizódszerûen megerõsödõ atlanti befolyás paradox módon a hidegmagot erõsíti.