Átnézve az ECMWF és a GFS legfrissebb futását, azt látom, hogy az elõzõ kommentemben felvázolt cirkulációs mechanizmus bizony mûködik - a blokkoló AC-k Skandinávia és Északkelet-Európa fölé helyezõdnek, a hidegleszakadások a Keleteurópai síkság felé tartanak, nem direkte észak felõl érnek el minket. Viszont a kelet felõl való beszivárgás lehetõsége nagyon is nyitva áll (esetleg közvetlenebb, erõsebb lökésé is ék-rõl).
Tehát, a makroszinoptikai kép alapján nem beszélhetünk az atlanti hatások kizárólagos uralmáról. Igaz, nagyon aktív az északatlanti ciklogenezis, minduntalan "betolják a képüket" az erõs légörvények Izland térségébe. De úgy látszik, ezek az atlanti partvidék felé közeledve legyengülnek, lassulnak, és részben dél felé fordulnak (mediciklonok!)
A modell (GFS) szerint idõrõl-idõre még Izlandnál is csökken a ciklonális hatás. Ezért van bizonyos esély arra, hogy a ciklogenezisnek egy ilyen "holt idõszakában" elõtérbe helyzõdjön az északi vagy keleti hidegáramlás és a mediterrán ciklontevékenység. A magam részérõl nov. 20. környékére továbbra is makroszinoptikai váltást (de legalább erõs módosulást) várok.