Meteorológiai társalgó

Adventi mese, két részben. Előhang...(azt hiszem most úgy is ráérünk ebben az időállásban talán nem baj, ha hosszabb és két részes lesz).
Mottó: "„Nehéz a járás a berekben. Víz meg víz, meg térdig érő sár az egész frekvencia…” (Fekete István: Téli berek)

Az ember fia három hét után - bár mennyire is szereti a ködös utakat - az Úrjövet várakozásának téli(!) havában, (főleg, ha november legvégén már volt szerencséje fagypont alatt(!), nappal (!!) hóban, zúzmarában járni az erdőt, hegyet)  megunja kissé (nagyon) már alulról nézegetni ablakon belül, és azon kívül, a véget érni nem akaró ködtakaró szürkeségét és a vagy szitál, vagy nem szitál változatosságát.  
Így hát egy hétköznap délelőtt ránéz a feje felett emelkedő, szabályos kora tavaszban fürdőző NHH webkamerájára, mert szóltak neki (főnökasszony a távolból), hogy a "Darabos, az ott a Darabos?" (kettős hegykúp a Börzsöny délkeleti felén) és mivel az, látja kilógni a kb. 600 méter magas hegy tetejét a végtelen rétegfelhőzetből, majd 10 perc múlva újra eltűnni, akkor úgy dönt, ideje beöltözni terepre és megnézni, vajon a régi pagony "Varázshegyén", annyi mesés ködhatár élmény után, ködhatár-e még a ködhatár, aminél varázslatosabb világ ilyenkor kevés szokott lenni, amott a délnyugati oldalán e kies hegyvidéknek (Börzsöny). Úgy kb. 550 méteren. 
És mivel délután kettőre jár, így szorít az idő, megy le a nap odafenn (idelenn ezt még elképzelni is nehéz) így ki kell használni a hivatásból eredő helyzeti előnyt és az egyenruha egyértelműségét. Így a zárt üzemi utakon való közlekedéssel (ez nem elitizmus, az üzemi út az azért üzemi, mert veszélyes üzem a fakitermelés és szállítás, közelítés. Pl. vagy három befejezett gyérítésen kellett keresztül vágni a célig, és egy szembe jövő, rakottan 30-40 tonnás rönkszállító MAN az nem játék, többek között.) Meg hát a nemzeti park, az nemzeti park.)  Egy pillantás a céges térinformatikára, van e valami komolyabb akadály, de nincs, így nyugodtan lehet minél közelebb jutni a fent említett hegy északnyugati, meredeken leszakadó hegylábához.
Akkor induljunk! Hátha lesz ebből valami...(tovább már röviden, inkább képekben)

445 méteren...hát, ez nem sok jót ígér.....5 fok, szélcsend, tejköd...november 18, december 18-án...

Haladjunk csak délnyugatnak...ohhóóó...ez már valami!...Kivillan a hegyoldalban kanyargó útról a Korom-bérc-Nagy-Inóc 800 m feletti gerince és az Inóci-nyereg, a Kis Inóccal. Te jó ég, kék az ég! 

És egy délnek forduló kanyar után, nyeregpontban, egyszer csak rég nem látott ismerős köszönt...de hajaj, megyen már erősen lefelé és éppen bele a szószba...és innen ereszkedni kell a hegylábhoz, vagy 100 méter szintet...a fene!  

Szépen el is nyelt a szürkeség...nem baj, szép ez így is, utána meg a rajthelytől, 200 méter szint lesz gyalog  fel a hegytetőre...bízzunk abban a hegyben!  

Innen már a bakancsé a főszerep...ennél tipikusabban novemberi már nehezen lehetne az erdő, így december vége felé...
S valóban Bölke jól mérte fel, itt a Vízválasztó után (a patakok innen az Ipolyba folynak, ebből ered a neve) sokkal több csapadék eshetett és kisebb fokú volt az aszály...mélyebb a sár, csurgók mindenütt...a kb. 150 mm november havi csapadéknak itt komoly látszatja van, na meg a 3 hét ködszitálásnak...szerencsére az avartakarón viszonylag könnyebb haladni...(már ahol van)... 
 

Északi oldal azonális (klímazónáján kívüli) szubmontán bükkös ázik a ködben...ebből, hogy lesz naplemente a köd felett?? Nem sok remény van és még odébb a hegytető..lassan negyed négy...szalad az idő, robogni kell...

Meg kell kerülni északról délnek a hegytömböt...a déli oldal tölgyeseiben sem sokkal jobbak a kilátások, bár valóban így is festői, mint egy japán festmény...két szín van...a szürke és a fekete árnyalatai.. és már lement a nap az órám szerint...a ködtengerbe süllyedt az biztos...látszik is...

S a pagony hegytömbjének teteje alatt kevéssel egyértelmű lesz a helyzet..nem elég az 550 méter, lement már a nap, vastagszik a stratus...úgy tűnik a terv jó volt, a kivitelezés kevésbé...de sebaj legalább erős délkeleti szél fúj, már az is valami változatosság a nagy semmi után...



És akkor folytatása következik....