GEM:
Link
Ez is jelentõsen különbözik a GFS által ápr. 15. hétfõre mutatott szinoptikai berendezéstõl, bár ez még úgy-ahogy közös nevezõre hozható azzal.
Ezek után jöhetnek a "magasabb" szempontok, melyek modulálják a modellek alapján felrajzolható összképet:
A hõcsere ciklus meridionális fázisának (mediciklonos fázis) mindenképp a végén járunk, innen csak a ciklonelõoldal-zonalitás irányába léphet a minket érintõ makrocirkuláció.
Persze lehet, hogy az elõoldali-zonális fázis pár napig tart csak, azután megint hidegfrontot, hidegöblítést kapunk a jövõ utáni hét elsõ felében (ahogy a GFS mutatja)
Az viszont bizonyosnak tekinthetõ, ha így is lesz, addig beköszönt néhány melegebb (sõt, esetleg kifejezetten meleg) tavaszi nap. Érdekes lesz megfigyelni, vajon a modellek a késõbbiekben beállnak-e a GFS egyelõre eléggé önmagában álló, sõt, ORSC gyanús fõfutása mögé -vagy fordítva történik a dolog (esetleg mindegyiktõl különbözõ kép realizálódik)
Az biztos, hogy a február végi, s gyakorlatilag az egész március havi idõjárásunkat befolyásoló hidegmag maradványa 192 órán belül még mindig felismerhetõ Svalbard és a Novaja Zemlja között. A tapasztalat pedig azt mutatja, hogy az ilyen hidegdepók meglétének ténye elsõdleges az aktuális makrocirkulációhoz képest. Úgy értem, ha nagy a hidegdepó, s "jó helyen" van, akkor kicsi a jelentõsége annak, hogy a pillanatnyi makrocirkulációs helyzet nem kedvezõ a mi hidegelárasztásunk szempontjából. Ilyen esetekben a légnyomási mezõ, az áramlás módosul úgy, hogy a hideg (vagy legalább annak egy része) eléri Közép-Európát.
Mindezek értelmében arra számítok, hogy néhány napon belül számottevõ felmelegedés következik, azonban ez rövid életû lesz. Legvalószínûbben nagyjából április 15. és 20. között kapunk még egy(?) sarki hidegelárasztást.