Minden olyan hozzászólással egyetértek, amely nem a minõsítgetésrõl szól (xy totál hülyeséget ír, aminek nincs semmi értelme).

A maga nemében Ilcsi mamáénak is meg lehet vagy meg volt valahol a helye, jól jön a bácsi a Tisza tavon, amikor a gyerekkel egy vízzel körülvett szigeten sétálgatok és egyenesen dörögve felénk indul a zivatar, amikor elmondja: maradjunk nyugodtan, onnan nem szokott zivatar jönni, jóllehet nincsen tisztában a légkörfizikai okaival, és valóban közeledve el is térül, 2-3 csepp esõvel megúsztuk a szétesõ maradványfelhõzetébõl. Viszont valóban ezen tapasztalatokból komolyabb, bonyolultabb kölcsönhatásokat nem nagyon lehet levezetni, mint ami a megfigyelésbõl közvetlenül adódik. Hozzádaott szubjektív érzet elemek is szerepet játszanak, amelyek részben hátrányosak, mivel mindannyian eltérõen ítéljük meg, s így magát a megfigyelést torzítja, és ez a korral is változik mind a megfigyelés minõsége, mind a belõle levon követkztetés értéke (eufemisztikus megfogalmazásban :-)). Másrészt pedig bizonyos megfigyeléshez kötõdõ események 20-30 év múlva nem biztos hogy ugyanúgy mûködnek, (ez mondjuk igaz egy prediktorra is) de van elõnyük is, mert a fizikai mennyiségek nem feleltethetõek meg egyértlmûen egy biológiai érzetnek, hatásnak. Pl. egy frontra jelentkezõ izületi fájdalom létrejötte vagy nem létrejötte matematikailag nehezen lenne leírható :-)

Nálunk a városban barangoló afrikai menekültek panaszkodnak a 26-38 fokra, hogy melegük van, jóllehet náluk a 45-48 fok ilyenkor átlagosnak tekinthetõ de meg sem érzik (ott rövidebbek a nappalok, alacsony páratartalom, jobban lehûl éjszaka így más érzetet ad)

Egyéb iránt pedig minden fizikai modell hiányos, attól függõen hogy honnan vizsgáljuk: bizonyos peremfeltételek mellett jól leírja a jelenségeket, de azon túl egyre nõ a hibája (NewtonEinstein, stb.) Ismereteink bõvülésébõl egy új modellbõl mindig levezethetõ a peremfeltételek rögzítése mellett a korábbi.
A meteorológiai modellezéssel viszont az a problémám, hogy olyan peremfeltételeket rögzít amely a valóságban nem egy valós jól strukturált jelenség, hanem egy legfeljebb mérhetõ jól megfigyelhetõ valószínûségi változó.
Egy fraktál bizonyos részleteibe belenézve is elég kaotikus képet kapunk helyenként ismétlõdõ szabályosabb részletekkel, de ez a légköri jelenségekkel is így van, csak ott az egyenletek különbözõ változó peremfeltételek mentén jönnek létre, egy ideig az adott rendszer fennáll, majd összeomlik és hiányzik arról az ismeret egy jó része , ami ezeket az eseményeket irányítja, összekapcsolja, így vitatkoznék azzal is, hogy tudjuk, hol javíthatnánk igazán, bizonyos mértékben ugyan javítható, pl rácspontok sûrítése, mérési eljárások szabványosítása, stb. de nem rendelkezünk kellõ ismerettel ahhoz, hogy a modellt stabillá tudjuk tenni, így a cél legfeljebb egy elérhetõ max teljesítményhez képesti optimalizálás lehet.