Már másfél-két hete a skandináv AC irányítja az idõjárást nálunk (nem a "magas nyomásanomália", hiszen az csupán egy viszonyszám), tipikus omega-helyzetet kialakítva. Igaz, tipikus közép-európai telünk van, de ezért is emeltem ki, hogy a komoly HAVAS telet nem ezek a helyzetek hozzák. Az omega motorjaként ható Ny-i és K-i ciklon (fõként a K-i, mint azt a héten láttuk), okozhatnak peremhelyzetben havazást persze, de a komoly, országosan HAVAS helyzetet hozó mediciklonok nem ilyenkor alakulnak ki. Az omega-helyzet a viszonylagosan stabil nyomáseloszlás miatt rendszerint önfenntartó és sokáig fennáll, és általában egy erõs ÉNy-i front/viharciklon tudja csak a földbe döngölni és általában csak ezután tudnak átrendezõdni a nyomásviszonyok olyan mértékben (és itt elsõsorban a poláris jet meanderezésére gondolok, melyet a front kisimít, lehetõséget teremtve az újrainduló behullámzásra), hogy egy nekünk kedvezõ helyzet alakulhasson ki.
Erre most jó eséllyel karácsony körül lehet számítani, egy izlandi 935 hPa-os viharciklon formájában, mely (legalábbis az üveggömbtávlatú térképekre pillantva) megtörheti az AC uralmát, viszont enyhülést hoz. Az évvége így 6-10 fok körüli esõs helyzettel kecsegtet (persze messze van még); a front nyomán kialakulni látszó mediciklon még a hidegoldalon is enyhe, mert a ciklon a gyors mozgása miatt "lekapcsolódik" a hidegbázisról. Addig azonban a felettünk húzódó AC-híd erõs marad, mégha a tipikus omega-elrendezõdés egyre laposabb is lesz. Imádom a havas hideg telet, de pillanatnyilag nem látok erre opciót, sajnos. A modelleken természetesen mindig lesz egy-két tag, ami szembemegy ezzel, hiszen más paraméterekkel számol (ez a dolga), de ezt (a csalódást elkerülendõ) nem venném túlságosan komolyan, amíg belátható közelségbe nem kerül és amíg nem csak magányos kóbor lovagként bukkan fel nevet